Nap: 2009.03.09.

gyerekvers   Az én cicám foltos cica,        Mászik is ? mindenhova.        Nyávog, nyávog: ,,Tejet kérek!”       -Adok majd, ha megérdemled!    

Sorsodra hagytak, lelenc gyermek. Senki se kérte – mondták, mégis adtál, két kézzel martak belőled újabb darabot, egyre fogytál, míg a hideg már csontig hatott, semmissé vált ígéretek bújtak hozzád, hogy melengessenek, álnok csókok ízétől langyos ajkad, mit reméltél? Arcodba [… Tovább]

Reménytelen? Botticellim. Vénusz születése (részlet) Reménytelen araszoltam végig a temet? telet.Tyúklépésben, de így is megcsúsztam,s?t szét. Már alig mertem a jég-tükör törtfény? szemébe nézni. Hajnali szelekkel aranykort emleget suttogásával, remeg évszaktalan betontömbök fázós lelkei közöttreménytelen ezeregyedik tavaszom. Pedig nem éreztem, [… Tovább]

Lombtömör csönd. Jöjj közelebb! A réseken át hangok, eleven mozgás, félretolt levélpáncélkák alá kacagva zúdul a szél.   Tóba dobott k?: loccsan s gy?r?zik a fény.   Sorstárs-példák: Goya, Ciolkovszkij, Edison, Beethoven adjatok hitet, er?t, gy?zzem pacsirtat?zzel az id?t, el [… Tovább]

Ó, az a gügyög? picike hang, felszálló könny? szél, hátán harang. Otthonunk lehetne az otthona, bár, el sem indultak volna soha. Dajkálva ?rizném csöndem telén, ringató szívemen hintálnám én. ***** Repülve hozzák a langyos szelek, haza vezérlik a gondos kezek. [… Tovább]

voltál nekem magamnak teremtettelek aztán egy csalfa fény feltárta való énedet mást akartam látni én magam is mássá akartam válni hogy hozzád „torzult” legyek de a fény egyre erősebb hát másfelé nézek és felveszek egy napszemüveget