dudás sándor Szerző
Vezetéknév
dudás
Keresztnév
sándor
Ország
Hungary
Vezetéknév
dudás
Keresztnév
sándor
Ország
Hungary
1 hónap 4 komment

Újszilvási vagy telki ég,
napfényes Tisza-part:
egyetlen éltetőnk ragyog
minden felett, a Nap.

Ősök, apák nyomában jársz,
múltból jövő fakad,
lásd, ők vigyázzák lépteid,
becsüld, őrizd magad!

Nagy néha, hogyha elmerengsz,
költői képbe látsz,
észrevétlen csöndben ének
teríti asztalát.

S e dalokban mennyi dallam,
csapongó kékmadár!
Kísérjen boldog utadon,
adja Isten, soká!

2 hónap 2 komment

A 70 éves Újszilvás köszöntése

Tápió! Erdők szelleme…
Homokot kötő gyökerek hoznak,
mocsárhátra épült helységek,
folyó:
ősi pogány kor.
Honfoglaló
vezérek szelleme,
szegénység
lelkünk-moházó sziklái,
betyárok
szilaj vágtái,
messzi városok hívása,
rózsafaágon vergődő
szél szárnya,
búzatábla hullámzása hoz.
És a fák, a fák, a fák…
Hozod az újuló időt,
hogy lássuk
fénynek teremtett arcodat.

3 hónap 4 komment

 

Mostanában az órák
pontosan járnak.
Jelent mutatnak,
nem múlik rajtuk az idő,
nincs múlt, jövő,
ismeretlen az örökkévalóság.
Csak madarak vannak,
csak szárnyalások
és fák.
Lombok közt
alszik a csönd,
velem ébred.
Nézünk széjjel:
hol találtuk e vidéket?

3 hónap 5 komment

(Gyimesi László után.)

Római csend: üzent kétezer év.
Aquincumi versek és éjszakák
összetorlódnak. Csillag merev ég.
Távlatukon egy pillanat fut át.

4 hónap 3 komment

Mindenség, semmiség.
Hallanátok, amit
fülembe súg az ég!

*

Kezdetben csend volt.
Zajos mindenség,
süvítés, bolygók robbanása,

nem hallatszott semmi.
A csendből fül képződött,
megteremtődött a hallás.

5 hónap 5 komment

Szöveglátás

Földön több a könyv,
mint égen a csillag. Naponta
születnek betűk:
van miben gázolnunk,
van miből emelkednünk.

Érzékeléslátás

Féltett értékrend:
mi a világban, tudatunk
a tükröződő világ. Tele
magunk-szeretettel.
Nem emlékezhetnek majd ránk!

Kimondáslátás

Egyetlen teljesség.
Sokkal több marad a csöndnek,
mint amennyi hangból kihallható.
Pillanatsötétségeink túlfénylőit
rövidre zárja a szó.

Akaratlátás

Tett, gondolat,
szó összjátéka:
testberendezés.
Mivé mosódnak össze
a bennünk-határok?

Beszédlátás

Fül, szem, csont csak álca.
Levegőrezgés
motorján
száguldó gondolat
elől a szó kitér.

Különlátás

Kívülről be, kever.
Belülről ki, kavar.
Szemszögfüggvények
képzett variációkkal
a valódi egytől.

6 hónap 8 komment

 

Hajnal-gyorson, ablak mellett. Világosodó tükörkép, széledő árnyak. Testiség-hártyán tovasuhanó erdők, mezők, apró települések, állomások nevei kászálódnak ki az éjszakából.

Kivilágított padlásszoba, hátra futó szőlősorok, ablakot kihajtó kéz, görcsben vonagló fatörzs, vakuvillanásos magyar élet. Naptűzzel világló felhők, oldódó feszültség.

Vakításpillanatokon át képmásom látom, amint hunyorítva végigfut az üvegen, a lángra gyújtott zöldeken, új alakot ölt, magyarázó fény, gondolat lesz, egy idegennel társul, kilép háza kapuján.

Ülök a Hajnal-gyorson, apró szakadások fanyar ízével, fokozódó várakozással számban, nem tudom, honnan, azt sem, merre tartok, leszállni nem lehet, valami megérkezés vár ebben a száguldásban, az iram változó, most épp gyorsulunk, hullámzó körforgás mélyéről és a körül ülők arcán fáradtság megkötő gipsz rétegei.

Kitágult beérő távolságok, arcom mögé sorakoztak szájmozgások, gesztusok, az idő távoltartói, zakatolás, kerékkattogás, a sínek értelmezése folyik. Az alagút fénymásolatán robog előre a mozdony, csak ablakaiból látni felhős eget, tengeres földet.

Nyitogat értetlenség, valaki belealudt a fénybe, megállt benne minden, mindene, nélküle suhanunk tovább, ez ránk mutat. Gát következik, ártéren fák ragyognak, arcomba süvít a szél, egész lényemmel hallom a csöndet.

Belül száguldás, visszanapokon, valaki elindul, érzem, emeli lépteit.

8 hónap 1 Komment

Örök sétám. Alkuléptek.
Teszem, amivel kezdtem.
Fény még hív. A fellegek
rongyán költőség lebben át.
A tájlementén lóg egy kabát.

9 hónap 1 Komment

Játsszunk csendet! Sürgetőn kicseng
a telefon, felveszed, nem szól
bele senki. Elveszett a csend,
annyira, hogy a ziháló

tüdőt sem hallod. A tudat
zavart madárként csapong,
eltévesztve a vonulás-utat.
Eszmélethez fordulsz, múltba vont

homályban tippelsz: ki volt?
Vonal-vákuum. Sejtés fókuszál.
Végül kijutsz viharzónádból,
újjáépít egy másik csendvilág.

10 hónap 6 komment

 

Színváltó erdő.
Bőrömmel beszél
megmondó szél,
magamból
vetítős.
Feltörve mindaz,
ami voltam.
Sorsfonák.
Tükörképek
egymásra
vetülése.
Félre nem érthető
készülődés.

dudás sándor Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!