dudás sándor Szerző
Vezetéknév
dudás
Keresztnév
sándor
5 nap 1 Komment

Örök sétám. Alkuléptek. Teszem, amivel kezdtem. Fény még hív. A fellegek rongyán költőség lebben át. A tájlementén lóg egy kabát.

1 hónap 1 Komment

Játsszunk csendet! Sürgetőn kicseng a telefon, felveszed, nem szól bele senki. Elveszett a csend, annyira, hogy a ziháló tüdőt sem hallod. A tudat zavart madárként csapong, eltévesztve a vonulás-utat. Eszmélethez fordulsz, múltba vont homályban tippelsz: ki volt? Vonal-vákuum. Sejtés fókuszál. [… Tovább]

2 hónap 6 komment

  Színváltó erdő. Bőrömmel beszél megmondó szél, magamból vetítős. Feltörve mindaz, ami voltam. Sorsfonák. Tükörképek egymásra vetülése. Félre nem érthető készülődés.

3 hónap 4 komment

Napjaim hasznos csöndje, csak az érint, amire figyelek. Festményből leszállt angyal fejtegeti a lényeget. Tavaszi fák, elmaradt út, csillagvirágba zárt egek. A kora éji ablakon tovaszáguldó fényjelek: gépkocsik. A világ figyelmet keltő átmenet. Ki őrzi meg ifjúságunk széttört világ álma [… Tovább]

3 hónap 10 komment

Rövidül az ég hossza: a hűlő fényhatár. Tűnt a szerelmes évszak, szóbeszéd lett a nyár. Komorul a természet, arcán mosolyszünet. Medvésedik a lélek, bújdosni készül el.

4 hónap 4 komment

Erőszakos szél, füvek fekszenek. Gyalogút félpillantásra. Terhe nehéz: több ezer év. Gyaloglók, nyikorgó kocsik, lópaták. Lépegető madarak. Átfutó rókák, farkasok. Eső, hó, szikkasztó nyarak. Most én, különös álommal: költői gondolatok vers nélkül. Ezer éves gyalogúton széllel dacoló fűszál.

4 hónap 4 komment

A maradás hadiállapota. Horgászok. Szerencsés esetben kezemben ficánkol egy egész hallá lett idő. A csend kész regény, csak rövid. Ülök a még nincs-készben. Magamévá tétel.

4 hónap 8 komment

Emléke idegen erdő. Nem az övé. Zúgó szél. Derékba tört ágak, zörgő avar. Nem az övé. Ő még ő, de semmi sem az övé. Az erdő, a szél, az ágak nem volt az övé sosem. Lassuló szárnycsapások: köröz, landol, cél [… Tovább]

4 hónap 14 komment

Újra az ősz súgja a témát. Az asztmás hajnalt csendre intik megszálló  ködkatonák. Egy lehullott falevél alatt több tucat homokszem perli jogát. Parancsot int az ősz, magára veszi a tájat. Két szó között színeket szül a hallgatás.

4 hónap 8 komment
Hm

A múltba tekintve nincs cél. Volt-cél a jelenben: cél-hulla? Hiszen még él. Csupán az idő elmúlt felette, de a célok nem ismernek időt.

dudás sándor Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.