Búcsú

(meghallgatom)

Én elmegyek. Jó volt itt élni veletek.

Mászni hegytetőket, félni a völgy mélyét,

Leülni a susogó fák alatt,

Csókolni víg szerelmek szemét.

 

Fájni hogy elmúlt sok kedves szó,

S többé nem cseng már ide,

Örvendeni hogy szeret Istenem,

Mert szorít még anyám vén keze.

 

Égő szívekben bérbe laktam,

És gyúltam is olykor.

Sok búcsú bús közönybe zár,

Míg lüktető mély sebem beforr.

 

Kegyelmet kaptam, rívó némán,

Vádló csak néha voltam én,

A világot váltani születtem ember!

Lásd! Szavam ritkán volt szerény.

 

Ne sírj értem, nem tűnök el végleg,

Még hallani fogsz néha rólam,

Itt-ott suttogják majd dolgaim,

Tán azt is: milyen jó hogy voltam.

 

 

 

 

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Serfőző Attila 482 írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.