Keatsnek
(“Itt nyugszik, aki a vízre írta a nevét.” (Here lies One / Whose Name was written in Water.) Annyi a vers már újra tebenned, látszik, a vég fele jársz, hol a holtak szólni akarnak, azt hiszed általad élnek, és te [… Tovább]
Szavak
Elszoktam a fejemben lévő zajtól, hiába van csend, bennem ezer hang szól. Mind másról beszél, mást érez, csak ritkán kérdez, de olyankor ömlik belőle az aggodalom, mint a zabkekszre gyűlő hangyák a padon, elviszik az összes morzsát, ahogy a fárasztó [… Tovább]
2.) Könyörgés a napi nyugalomért
Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. ERDŐS PÉTER Naplemente aratáskor olaj 80 x 140 cm Édesanyám, most újból üzenek magának. Ma délelőtt egy hatalmas géppel dolgozhattam. Nagyon jól ment minden. Ettől ezután megengedik, amíg [… Tovább]
Már nem fáj annyira
Kevésbé nyomaszt már a napok súlya mikor megnyílt a föld s csaknem lezuhantam mert nem tudtam cipelni sem hiányod, sem a sikertelenségnek terhét. Arcomról már megpróbálom lemosni a láthatatlan júdáscsókok nyomait és csodálom a finom ecsetvonásokkal festett mesebeli [… Tovább]
Pályára lépve
Vannak dolgok amiket nem lehet megmagyarázni.Életek szerelmek, háborúk.Vesztesek és győztesek. Sokan próbálnak valami misztikus dologra gondolni, valami olyanra amit masképp nem tudnak elfogadni. Kedves Anikó! Írásod első fele emberi tragédia, már egészen beleéltem magam… Aztán átcsaptál a vámpír megjelenítésbe, majd [… Tovább]
Őszi napsütés
Ritka az olyan október, amikor még úgy süt a Nap, hogy érezni lehet az erejét. Nos, egy ilyen nap nem maradhat kirándulás nélkül. Mindenütt sok volt az ember, de azért a parkok, hangulatos kiskocsmák és kávézók is hívogatóan kacsintgattak [… Tovább]
Amnézia 2.
Poligráf Tamást egyszemélyes kis szobába vitték. Lábán a gipsszel nagyon ügyetlenül mozgott, mégsem a lába, mint inkább a három törött bordája miatt esett nehezére a mozgás. Egyelőre nem hagyhatta el a szobát, a rendőrnő kérte, majd délután átviszik Vandához, [… Tovább]
Az ismeretlen
Poligráf-líra Az ismeretlen Koosán Ildikó nem írta rá a sors ki volt s miért,ősz vette körül, az éj takarta;hullott levélként terült a padra,érte virraszt most az esőverte tér alkalmi tócsákba gyűjtve könnyeit;kiért, miért is, oly mindegy ma már,hiszen halott ez az árvaházi [… Tovább]
ELHAGYATVA
Poligráf-líra M. Laurens ELHAGYATVA Az utcán tocsogó nyirkos félhomály, a padon részeg röhögés utáni csend. A „meseautó” megrendelve már, s még összehányom magam idelent. Ócska lotyó, suttogják összenézve, s legszívesebben leköpne mindegyik, egy sem gondolja azt: szegényke, tönkrement a [… Tovább]
Hallgasd
Eső. Sokujjú kezeket növeszt az ablakon, öles markokká nőve ragadja el az üvegről a képet, vakká közömbösült emberek állnak behúzott nyakkal a peronon. Röviden csikordul a fék, ajtó szisszen, feketébe fordult kerítés kúszik elő merészen a félhomályból, haragos ősz [… Tovább]
Cserbenhagyott zaklató
“Poligráf” Elhagyott. Persze, nekem már nem kellene! Nem érdekel! Csak az e-mailjeit nézegetem, valahogy rászoktam. Azelőtt sem titkolt előttem semmit, akkor most miért? Egy éjszaka végre találok valamit, egy képet. Hogy ki fotózhatta és mikor, azt nem tudom, de [… Tovább]
Jambé vigasztalja Démétért
Poligráf-líra Versenyen kívül Ne légy soká te bánatos,a lelkedet ne tépjed,Kóré csak únja otthonáttalán, vagy épp betépett!Belébotolt, vagy elzuhanta rút halál tavába,fejét bezúzta szikla, vagyharapta róka szája.Ne félj, hamar te megleledszerintem kába testét,ott tölti el otthon veledhullája majd az estét.De [… Tovább]
Jan Wagner : Birspástétom
A vers az alábbi kötetben jelent meg: Jan Wagner: Achtzehn Pasteten, Berlin Verlag, 2007) A szerző látogatásakor 2010-ben a Budapesti Goethe Intézet Könyvtára pályázatot írt ki e versnek a fordítására. Többen lefordítottuk. Jan Wagner:Birspástétom Koosán Ildikó Mikor októberben termőágak köztmint lampionok [… Tovább]
A fekete bárány
Poligráf – versenyen kívül A mellkasának csapódó fiút úgy seperte le, mint az ingére hulló kenyérmorzsát. — Nézz már magad elé! — mordult rá a kölyökre, aki bambán bámult a föléje tornyosuló alakra. Mire az válaszolhatott volna, társai már [… Tovább]
Pessoa elveszett délelőttje
késő délutána Rua dos Fanquerisés a Rua Santa Justa sarkána szatócsbolt előtt vettem észrehogy egész nap hiányzott az esernyőmés a mai Délelőtt nyolctól tizenkettőig nem volt életema tollon nyomott hagyott az ujjbegyemde amit írtam mint kereplőtől megriadtmadársereg darabjaira szétesett nem [… Tovább]
Mese a három emberről
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer három ember. Egyikük szent meggyőződéssel vallotta, hogy nem él; és valóban, egész élete, mintha csak álomban zajlott volna. A másik azt állította, hogy az ember örökké él, csupán testet változtat, de lényege sosem pusztul el; és [… Tovább]
Inni kell
Ivó Bütyök, aki nem rokona Matula bácsi neveltjének, de Cserepes Bütyöknek igen, valahányad apai elődjétől örökölt kalapjában közeledett a barlang bejáratához. Amúgy úriemberesen, másként mondva kocaturista módjára szelte át a hidat. Fellépdelt a vastag gyökerekből kialakult lépcsőn a kis hídig, [… Tovább]
Illatos, hosszú cigaretta
Poligráf — Akkor megértett mindent? A nő bólintott. Ült a széken, kezén az a kis pánt, amely összekötötte az eszközzel, ami majd rajzol, vagy épp nem. Majd kiderül. Befelé mosolygott. Teljesen nyugodt volt. Annyi zaklatás érte már az „ügy” kapcsán, [… Tovább]
Rolexem – öregszem (Talán Orbán Ottónak)
(Polányi Laura) Egyre több a nő, akit nem ismerek, és magamból is gyűl az ismeretlen; Rutin – ?, az egyre több akár a kárpit, mi tőrt takarhat, s hová lesz küzdelem, mert tudás helyett Megértés felettem eluralkodik, [… Tovább]
Pírocska és Farkacs
Poligráf Szokatlan trópusi hőhullámmal köszöntött be az indián nyár. Szellő sem rebbent. A fiatalok elővették nyári ruhadarabjaikat, az idősebbek „mégiscsak október van!” jelszóval izzadtak „az abnormális időjárás” miatt. A színházból távozó utolsó csoportocskák is elindultak hazafelé. Utolsónak egy egyedülálló, [… Tovább]
Az ismeretlen lány
“Poligráf” A lány még egy utolsó pillantásra belenézett a folyosón lévő rusztikus tükörbe, dús, fekete haját igyekezett rendbe szedni, ami — valljuk be — nemigen sikerült neki. A nagyitól örökölt rakoncátlan fürjeit nézve, nem csoda, ha elakad benne [… Tovább]
Amnézia 1.
Poligráf A mentőautó már lekapcsolt szirénával ért be a városi kórház sürgősségi osztályára. Az eszméletlen lányt átadták az ügyeletnek, és beszédbe elegyedtek a mentőt kísérő két motoros rendőrjárőrrel. Éppen sajnálkoztak szegény lányon, nem értették, hogy került oda. Éppen ott [… Tovább]
Egérút
Csak a vers miatt. Ez egy igaz történet. Sajnos. Kedves Judit! Maximum karcolat, de inkább tárca… és nem tudjuk, milyen versről van szó. A naplódba javaslom. – Aranka Már régóta nem érezte jól magát. Tényleg fel [… Tovább]
Poligráf
Arra gondolt, most az egyszer ő is megcsinálja. Úgy öltözik fel, pontosabban vetkőzik le, ahogy neki nem lehet. Bátorság, kisanyám! Oly sokan túlélik. Lépjünk ki a nyakigzártság komfortzónájából, mutassuk másik arcunk. Arcunk? Lesz, ami lesz! Ha kokottnak kell kinézni ahhoz, [… Tovább]
Víznyelő
Cserepes Bütyök, aki nem rokona Matula bácsi neveltjének, körülnézett, kalapját megigazította fején, és belépett a vízbe. Meghökkent, mert a nadrágja térdig vizes lett, és a cipőjében is tocsogott finom víz. Ő csupán inni akart. Megfordult, kiment, nekivetkőzött és visszament [… Tovább]
AZ ÁLOMBÉLI FALRÓL, AZ ÜZENETRŐL ÉS A FECSKÉKRŐL
Grafika: Grimm Dániel Tudtam! Álmomban ott állt annál a bizonyos falnál. Az, az álombéli fal, valahol egy álombéli városban rejtőzik (Hol máshol?). Már sokszor elmentem mellette, a pontos helyére mégsem emlékszem. Valahol a két titokzatos, egymástól távoli ház közötti [… Tovább]
Őszi mámor
Az ősz bejárja a határt, hideget csöpörészget, holt levél issza, pőre ág, s az összes bokor részeg. Már melengeti a telet megrozsdállott ölében, s úgy hagyja cserben a meleg, hogy mégse érje szégyen. Most fáj a föld, [… Tovább]
Halhatatlanság halála
Lenni, vagy nem lenni… Eszem a szívedet, zúzádat… Mi volt előbb? A tyúk, vagy a tojás(rántotta)? Dr. Prof. George Winston Dunkel híveihez Az ember fényre vágyik Tragédiája: Részként akar Befutni mindent Az önző gén Röfögő holdra néz – [… Tovább]
Sötét oldalon
Eldobta apja, anyja. Unalmas, nyávogó kolonc. Nem kell! Üvegszív roppan, törik. Egy marék érzés szökik. Nem kell! Kibérelt “anyák, apák”. Hullaszagú humanitás. Nem kell! Letört szárnyak, véres sebek. Lehetne rendes életed. Nem kell! Jöjjenek drogok, pia! [… Tovább]
A legszebb pillanat
Poligráf Városlakó lett, eltávolodva a természettől, betonrengetegben élt. Januárban áthelyezték, a döntést nélküle hozták meg. Kész tények elé állították. Szerette az állandóságot, sok időbe telt, mire megszokta új szolgálati helyét. A régiben nagyon jól érezte magát. Az új környezetet [… Tovább]