Havas Éva : Elveszett levelek

Hova lehettek azok a levelek?

 

Október 23-a van.

Ezidőtájt mindig újra feltör bennem a hiányérzet.

Hova lehettek azok a levelek?

Szüleim megismerkedésének érdekes történetét egyszer még úgy érzem, meg kell írnom, de az alábbiak megértéséhez annyira szükség van, hogy miután 1955-ben a Balatonnál megismerkedtek, néhány nap elteltével mindketten hazautaztak: Apukám Pestre, Anyukám Szegedre. Két évig „forró-levélváltásban” élték napjaikat, míg ’57-ben össze nem házasodtak. Az időközben összegyűlt levél-halom egy nagy kartondobozban lapult, melyet — miután Apukám tízévi házasság után tragikus-hirtelenséggel elhunyt — Anyukám ereklyeként őrzött a szekrénypolcon.

Tőle elnyertem az engedélyt, hogy egyszer a levelek alapján megírhassam a történetüket — egyben a kor történetét is — az ő szemszögükből láttatva. Mikor aztán Anyukám is távozott három évvel ezelőtt, a leveleknek csak hűlt helyét találtam.

Mindent felforgattam értük, de hasztalan…

Tényleg hova tűnhettek?

Drága Anyukám — talán egy kevésbé tiszta pillanatodban tettél velük valamit?

Nem hiszem, hisz imádtad Aput, és ezek a levelek voltak a kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy tündérmesének induló történetetek — mely ugyan aztán hamar drámába fordult — igaz volt, és annyira valóságos az egész… ahogy annakidején még tiniként olvasgattam (mert megengedted), annyira remek korrajzot festett az ’50-es évek második feléről!

Főleg Apukám írt úgy, hogy egy-egy levél novellaként is megállta volna a helyét. Voltak köztük tekercsbe csavart, keskeny, hosszú papírra írt maratoni írások is. Sajnos akkor nem értékeltem kellőképp. Akkoriban még nem voltak írói ambícióim (bár most sem ambícióim, hanem késztetésem van inkább).

Azért is ilyenkor erősödik fel bennem a hiány, mert arra tisztán emlékszem, hogy az ’56-os budapesti történésekről milyen elemi hatású sorokat olvastam kamaszként Apukám tollából. Ugyan ő nem vett benne tevőlegesen részt, de mint szemlélő, igen érzékletesen, szinte riportszerűen írta le a saját tapasztalatait. Akkoriban ő nagynénjénél lakott a Belvárosban, onnan járt iskolába, és tényleg nagyon érdekesen írta le az eseményeket.

Az nagyon mélyen megragadt a lelkemben.

Sajnos a sors nem akarja, hogy ezeket felhasználhassam, és ezt, azóta is, nagyon fájlalom.

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))