Esténként habos időmorzsákat szórok eléd, s te szelídebb lettél , akár a mennyboltot hasító galambok. Add nekem lélegzetnyi élted egynegyedét, hogy a nehéz sugarakban kibomló fekete hajam betakarja a halál felém nyújtott, fehér csontvázkezét.
A házaló kicsi, görnyedt alakja mindennap feltűnt a kisvárosban. Lábát kissé kifelé fordítva, kacsázva járt, kezében fekete aktatáska, félrefésült haja, barna öltönye megnyerő külsővel ruházta volna fel, de szája széle mosoly közben felemásan görbült, ajka baloldalon valahogy kissé keskenyebbnek [… Tovább]
Hova lehettek azok a levelek? Október 23-a van. Ezidőtájt mindig újra feltör bennem a hiányérzet. Hova lehettek azok a levelek? Szüleim megismerkedésének érdekes történetét egyszer még úgy érzem, meg kell írnom, de az alábbiak megértéséhez annyira szükség van, hogy [… Tovább]
Úgy hírlik, átjött ide messzi földről, hogy színt adjon a különös gyönyörből, de itt dajkálta nagy időt az élet, és addig nőtt, míg világhírűvé lett, itt próbálgatta ki a szegény ember, mit praktikál az olcsó ételekkel, s mint párává a [… Tovább]
