Vers

Vihar előtt

Lágy csönd lapul az álmos lombokon, a tüzes Nap most elköszön kicsit, tajtékfellegek az éghomlokon, bogárhad közé fecskepár hasít. Távolból mélyet sóhajt a végtelen, szél kél, sziszeg a bágyadt fák felett, felvetik lustán bozontos fejük. Hajlítja, tépi büszke törzsüket, rángatja [… Tovább]

Vers

Egyetlen szó

„Az emberi szív néha nagyon vak tud lenni.” (Esther Mars)         Tudod-e, már elegendő egyetlen szó, hogy mélyen lelkünkbe szántson, és ahhoz, hogy szívünk meghasadjon, vajon hány tőrdöfés szükséges? Gondoltál már arra, milyen vastag itatós kellene eltüntetni a vércseppeket, [… Tovább]

Vers

Körbetündököl

Sáros utcát járva Isten rám köszön, s körbetündököl a nyári fényözön, báját éjjel is magammal hordozom, nem dobozban tartom, csöppnyi horgonyon.   Gerlék hangja tör be csendem ablakán, karjait teríti rám a nagy platán. Most egy régi emlék tép a [… Tovább]

Karcolat

Felkelés

Beleborzongtam… Hazament a szőnyegbombázó. Nincs se szőnyeg, se bomba. Valami leperzselte a fuksziák levelét is.          Alulról néztem egy ajtót, megmozdítottam a hátammal, majd tizenöt-húsz perc várakozás után megint. Zimankós, fájó, mégis a földre csapódott hosszúlépésnél függőlegesebb, talán gerincesebb állapotba [… Tovább]

Novella

Szex

     Mády Piroska négy éve folyamatosan ír. Már tinédzser korától foglalkoztatta a dolog, született is akkorában pár verse, de aztán valahogyan abbamaradt. Kislánya születése után — már nem is emlékszik, miért és hogyan — elővett egy ceruzát, egy darab [… Tovább]