Ahogy hallgatom Tamást, egyre halkabbak a szavai, gondolataim gyerekkorunk körül járnak. Ő volt a példaképem, akire felnéztem. Ő volt a határozott, a magabiztos, akit mindig irigyeltem. Olyan szerettem volna lenni, mint ő: a tökéletes férfi. Itt vagyunk a nappalijában [… Tovább]
Mikor a múló ifjúság ráncai Szárazon Viszketőn És fájón A klimaxos Avarba hullnak Kezdheted Magadat eltenni Télre Hisz Huawei P10-zel Vagy divatos Styl-szikével sem lehet Az elveszett örökkévalóságra Felvarrni őket
Ez nem igaz, nem lehet igaz… Egyik percben még itt voltál, s most látomásnak érezlek. Más életét élem veled, boldog párként szerelmes csókban összeforrva. Látom gyermekünket fél szemmel. Holnap felkelve a mában, vérben úszok. Rád nézek és őrjöngök. [… Tovább]
Látod? / Paul Geraldy modorában IX./ Koosán Ildikó Látod? az ősz lehangol, ne csodálkozz ha nyűgös vagyok, magaunt, mogorva, nem kéne, hogy most ennyire hiányozz! örömtelen napok következnek sorra, fakul a kert, a meghitt séták filmje [… Tovább]
Már annyi féle napot kitaláltunk, van állatok, növények – bármi napja, az ünnepelés olthatatlan vágyunk, hol senki senkit nem gerjeszt haragra. Egy nagy sakktáblán háborúkat játszunk, az ölés bűnét lemossuk a könnyel, az Istennek is mattot ad halálunk, [… Tovább]
