A vénecske kis kínai kivezette kertje végébe, ahol egy ember méretű szikla fényeskedett, látszott rajta, nagy becsben tartják, talán naponta simogatják, s rábökött: – Ugyanolyan erős vagyok, mint ifjú koromban. Akkor sem bírtam ezt megmozdítani, most se tudom. [… Tovább]
Uram, ha tudnád, mekkora a bizalom bennem, hiszen én mindent később látok, köszönhetően a fénynek, és a szemnek is, mi hozzám vezet; már minden megtörtént, ami lényeges, életem rajta múlott, s nekem látszatra még a jövő dereng – de [… Tovább]
Szóvarázslat: átutal, felhőátvonulás, prizma, rutin szavakra. ajándék ez az aranyló verőfény amit kamatostól átutal az ősz még az elmúlás-illatú mindszent haván október tizenharmadikán délután – sok lesz a napsütés sehol sem várható felhőátvonulás – üzeni a tévéből derűs hangon a [… Tovább]
A tükör mindent visszaad, csak mögüle nézd meg magad, a tört egészre kerekül, az osztó alulra kerül, és megroppan a súly alatt. Akármily dúsgazdag az agy, te holtig az adósa vagy, mert végül minden kiderül, ahogy a lélegzés [… Tovább]
Ne dúld a tájat!A vihar sosem volt műfajod.Hát persze, ezerszer megmondtad:vihetném valamire, de lusta voltam,letettem a csomagot és ráültem:kipihenni a semmittevéstés most, mikor a jövő mögém került,nehéz hátra tekintgetve látni a célt, ELŐTTEM. * Hétfő és kedd partja közöttáradt [… Tovább]
