Vers

a Vándor naplója

itatós szívta föl az alkonytsötét lett hirtelencsönd nőtt az ordasok körés e csönd itt van velem eddig gyötört a járás kínjamost mellém ül (pihen)akár az eb mely árnyat hajszoltülünk a semmiben és mégis minden így lett teljeshogy megszűnt önmagaa bennem-lakó [… Tovább]

Vers

VÉTÓ

  A megbocsátás lődörög, nincs felhő országom fölött, nem porzik földem talp alatt, legény októbert süt a Nap.   Ma megint öltek. Hallgatom, ki lőtte jó kedvem agyon. szétkürtölgetik a hibát azon nyomban a médiák.   Egyedül tán az óceán [… Tovább]