Vers

Színfalak

Színfalak   A csend is légből kapott, mit torzítanak a penészfoltot szövögető torz falak bűzlő légtől szomjazom s az egyre erősödő tam-tamok rezzenését hallgatom. Dob pereg. Bordám közé ékelődő szilánktól fájdalom hasít, eláraszt a lé kasza élén megcsillan a végszó, [… Tovább]

Vers

Menni akar…-

  Anyám menni készült vállára vette a bajokat az ajtóig tipegve sírdogált pihent egy gondolatnyit – széket húzott maga alá majd homlokát az üvegnek vetve halkan szidta az estet pedig már reggel volt – rosszul lát… aztán nehézkesen felállt észrevette [… Tovább]

vegyes

Csonka az éj

Mar a láz metszőfoga zuhanás előtt, s bodzaillatún gyöngyözi bőrömet reszketve ringatón.   Remegő szemhéjam mögött vibrál emléked, mint elítélt cellájában a maszatos neonfény csorog.   Csak így egyszerűn emberin szomjazom…. cserepes ajkamról suttogás párolog, íztelen teám száraz torkomon lávaként [… Tovább]

Vers

Valamikor ősszel

  az aranyló ősz kirándulni hívott, vissza a kéklő emlékezetbe, kezem kulcsolódott hű kezeddel, s félénk vágyunk akkor tűzzé változott. hűvös szél fújt, mikor jártuk az erdőt, sepregette a pirosló avart, madárdal ha olykor meg-megzavart, mosollyal űztük el a bánatfelhőt. [… Tovább]

Vers

Szonett az őszben

 Szonett az őszben                        Koosán Ildikó  asztalom köré szálltak, ahol ültem,hárs hullatta rám az őszikéit,kávét ittam, lestem az ősz igéitszivárványszínek közt felhevülten vasárnap délután; s mint régen veleda kávéstálca  napfényt tükrözött;lebegtünk akkor ég és föld között,kinevethettük együtt a telet ami ha eljön, havasra vált [… Tovább]

Fordítás

Küçük İskender: Alpnak

Fordította: Bartha Júlia nyersfordításából Gősi Vali Illusztráció: dr. Kenyeresné Zagyva Ágnes Mint a folyóba ömlött méreg,úgy elegyedik véremmel lassan, nehezen ahiányod!Nem kérdezek semmit, azt sem, milyen ruhát viselsz,úgyis csak hallgatsz; olyanok vagyunk, mint a szekrényben két, ugyanarra a fogasra akasztott [… Tovább]

Vers

Szemedben

Szelíd szemedben édes, játszi fény ül,               a lelkem tükröződik benne vissza.                 Az éj körénk seregnyi égi lényt szül, pazar látvány e szépséges kulissza. A hajnal itt [… Tovább]

Vers

Pária

Kihányta rideg éji vacka, magára húzza rongyait, emberlétében meggyalázva, vonszolja tovább kínjait. Lépcsőházak, koszlott padok, ez mindennapi menhelye, az élet szélén imbolyogva, lelke fekélyekkel tele. Magányburkában eltemetve, sivár napok hátán lebeg, kutatja koszos kukák gyomrát, templomlépcsőkön kéreget. Utálat, közöny, ez [… Tovább]

Vers

Bealkonyul

“A láng kialszik, hogyha hagyják(…) Nem szabhatsz a múlásnak irányt” *   lassan az utolsó dió is lekoppan rozsda emészt levelet jókedvet az évek csendben leválnak rólad néha úgy érzed még a látszat is ellened van beléd fojtják a szavakat nem [… Tovább]