Koosán Ildikó : Szonett az őszben

 
Szonett az őszben
 
                       Koosán Ildikó
 
 
asztalom köré szálltak, ahol ültem,
hárs hullatta rám az őszikéit,
kávét ittam, lestem az ősz igéit
szivárványszínek közt felhevülten
 
vasárnap délután; s mint régen veled
a kávéstálca  napfényt tükrözött;
lebegtünk akkor ég és föld között,
kinevethettük együtt a telet
 
ami ha eljön, havasra vált a táj;
ma hósapka ül a hegyek homlokán,
tél vert tanyát a városhoz közel;
 
halandó napok közt nincsenek csodák;
érted kutattam az őszt át meg át,
rejtett  világod mégsem értem el.
 
2017. október 16.
 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.