Vers

Fogadd

Fogadd                                                                  Koosán Ildikó Ha szőlőskertekfűszeres illatávalkínálja fel magát az ősz, ködfüggöny mögül napfény szitál,  vadszőlőbíbor kúszik, lángol a ház falán, kései madárszórepítene visszaa nyárba, ösvényeit az erdőszélesre tárja, s vörösre [… Tovább]

Vers

Csalfa ég

Kalárist fűzött gyémántcsillagokból az ég, körülöleli az éjszaka bársonyos nyakát, tükörnek az ezüstarcú holdat adta oda, gyönyörködjék, illegesse kéjesen magát. Alszik a föld, mély, álommákony bódulatban, millió lélekmosoly ártatlan ajkakon, fölöttük szédülten tombolnak, vad éteri nászban, az örökké változó mindenségvándorok. [… Tovább]

Vers

Hány vers az október?

Annyi vers van abban,  Ahogyan hóharmatos fűre lép Az október, s hátán szerteszét levéltömegsír lobban.    Mennyi vers a játék, Ahogyan reggel rádsimul Ködsálad, s körötted kigyúl minden falu-árnyék.   S az őszi palló mennyi vers?  Lépésed dobogja kifele, Korlátján [… Tovább]

Vers

Magány

Alkonysugár szelíd színeit hozza magával a kora őszben. Benéz hozzám olykor, ha erre jár. Küszöbömre ül, kifújja magát. Asztalomon ott van a hideg sör még. Vártuk őt. Ketten. Én meg a pohár. Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét, Fiam, az élet, nem csak habból áll… Szava szűk, mint [… Tovább]

Poligráf

A balek

Poligráf   Szinte üresen tátongtak az utcák, még a késő délutáni órákban is haragosan fújt az októberi szél. A megsárgult, rozsdásodó leveleket lesodorta a fákról, a kisebb, és a száradt ágakat letördelte. A park is csendes volt, elbújtak a dühöngő [… Tovább]

Vers

emlék

ha nem mozgok, leül a bútorokra, vállamra     hagyom lebegni a szobában mint pihét, a gondolatot. akkor látszik igazán csak, ha a napsugár rávetül. akár a por.ha nem mozgok, leül a bútorokra, vállamra, s lassan már a monitort sem [… Tovább]