Az a régi nyár már örökké fogva tart… Szorít a torkom, látom, ahogy a part és a hullámok között vergődő szárnyak megtépázott angyalszív mögé rejtőzve várnak, hogy az idő kereke megfordul, visszapereg, és megvalósulhatnak a homokszemek közt árván megbújó, széthullt álmok.
“nincs ott a monitor, és te sem vagy sehol. “ Ülök itt. Ha oldalra nézekmég látom figyelmes arcéledahogy a monitorodat nézed– majd felém fordulsz,csillan a kékség szemedbe’,rám mosolyogsz, és súgod felém: Szeretlek. Gonosz az idő – elvett [… Tovább]
bíbor felhőkön repülve, száll a végzete felé, gyermekkorból felépülve, néz a magaslat elé, elveszett. száll a madár fellegekbe, ének hangja a szívembe, markolja és bilincseli, a világ nagy kilincsei, kizárnak. ki a kapun, be ablakon repül mégis félig [… Tovább]
Nem tudom honnan és miért, naponta mégis érkezem. Kilépek valahonnan. Indulok. Ajtót nyitnak. Ismét létezem. Jövök, hogy itt sem maradjak, megyek, hogy érkezhessek újra, e szerdává tatarozott keddbe, a jelenné átfestett múltba. * Nem ekkora földrengésekre terveztem s most mállik [… Tovább]
Ma Szutyejevre Hangolódtam… Tényleg Micsoda madár Ki a hattyútól elkéri nyakát Pelikántól zacskós csőrét Gémtől gémlábát Varjútól fekete szárnyát Pávától színes farktollát Kakastól a taréját Aztán A világnak büszkén odarékol: A fészkemen lájkot kapok És fordítva leül [… Tovább]
Fénythozó tűzmadárJöjj és világíts, mutasd az utat,Hogy célba érjek, megpihenjekAkkor, mikor úgy érzem teljesHitet nyert életem, a célokBeteljesültek, a vágyak kielégültekÉs majd azt mondom, köszönömA lábakat, melyek vittek, a karokatMelyek húztak és a szívemetMely végre ragyog,Pont úgy, mint te!
