Száműzött angyallá vetkőzöm lehunyt szemeid mennybolt-sötétjében. Ujjaid érintése alatt a testem lángoló csipkefüggöny, s mégsem marad más, csak a tévedhetetlen szomjúság, melyben úgy ismered fel hajlataimat, miként a feszülő bordaívek tudják, milyen irányból és merre zuhanjanak.
Siess, ha tudsz, amíg várlak, s téged hívnak a hangszálak, réztrónusú őszi napon körbefonna lángalakom. Fél álmomat,fél életem, hintáztatod bilincseken, ha leülsz a közös padra, ráismersz-e önmagadra? Gőgös fővel sose jártam, szemlesütve hajlott hátam, mint hófejű gyöngyvirágok, illatodra úgy vigyázok.
Ctrl-c: „Hibás” kódként létezem, bináris sorozatban… kettesként egy lefagyott, vírusos rendszerben, hol lomtárba kerülten, vesztesként – tömörített fájlban – szorongok. Másolt parancs-ikon az életem. Mappát hozok létre egy másikban. Lejárt már a vírus-védelem, elfelejtett jelszavak az imáimban; és ülésbe halt [… Tovább]
Emlékeimből néha-néha feldereng, egy kis falu, mely a Körös partján szendereg, hol gyermekkoromban éltem boldog éveket, merengve, a múlt előcsal néha könnyeket. A gyermekévek ideje oly távoli, mint messzi tájon ködös helyek ormai. Erdélyben olykor, hogyha járok, azt hiszem, e [… Tovább]
Minden egyszerű még. Fa, út torony.Pördül a kacs ( talán a szél keményebb).Jegenyesor. Szekér. Mögötte vén eb.Elöl én megyek: a tájat vontatom. Akár halott anyját böki az állat,konok éhsége bújtja és perelszöszös, hidegre-hűlt emlőivel:kilincsét rázom sorsom ajtajának. Matatok bedeszkázott ablakon:Camera [… Tovább]
Van asztali, van tengeri, van kő, van jódozott, a tenger áldja a vizet, az ízéhez szokott, sós vér pumpálja a szívet, mi holtáig dobog, a hús imádva kéri meg, és levében forog, ezer falatban több ezer kis teste mocorog, [… Tovább]
