Arany János megsemmisült szerelmes verse Óh, kedvesem, vadvirágom, Kit szakajtottam a nyáron,Gyönyörködöm kék szemedben,Ajakidon mosoly rebben. Te vagy lelkem hű lakója,Bánatom eloszlatója,Zord időkben menedékem,Mily boldogság vagy te nékem. Midőn magánnyal küszködék,Dalba, versbe kapaszkodék,Gyűlt a sok sor rendületlen, [… Tovább]
Helyén kezelni kell a kelmét, zsákvászon ez, semmi dekadens selyem, tizenkét ezüst alatt is elárullak, bár hihető öröm, ahogy fogam közt megremegsz, mint kezdő jós tenyere a blamázsgömb felett, mellettem nincs jövőd. Nem törődöm. Törj te, te törődj velem, én [… Tovább]
“Poligráf” Az ellenszél az arcomba csapja a hajam, ahogy kihajolok a vonat ablakán. Az állomás és vele anyu, Jóska bácsi és Sanyi lassan csak egy homályos folt. Teljesen elgémberedett a karom a sok integetéstől. A széltől kipirult arcom akkor kezd [… Tovább]
(2017) Parányi darabokra töredezett hiányod, és most tetőtől talpig mardos, lélegzetemből is kilopták a levegőt, a kínzó törmelék összevissza vagdos. Vajon hol vagy? – Te, kinek ujjlenyomata a csészém peremén maszatol, még bársonyos altod is fázós testemben dalol… [… Tovább]
(Arany titkos füzetéből) Táncolni nem tudok, be’ kár, zenéhez aligha értek, kertemben metszem a rózsát, illatát, hangját tenéked. Évszakok seregest jöttek, megnyíltam minden virággal, tekintetedet kerestem örökös sziromhullásban. És íme fehér a kert már, a báli szezonnak [… Tovább]
Rám bámulnak a felhők kérdőn, hova lett innen a nyár végi báj? Hajnal hámlik az ég pereméről,fénylemezekben újul a táj.Rám bámulnak a felhők kérdőn,hova lett innen a nyár végi báj? Vöröslő szemmel kel fel a város.Cipője [… Tovább]
A kép Homola Gábor munkája Tudod, néha jól esne nekem is egy kis ölelés, mikor a magány vas marka belőlem könnyet facsargat… Tudod, nekem is jól esne néha egy kis ölelés, mikor fáradtan vetem neki hátamat a falnak… csak [… Tovább]
halandzsa. Itt szept az emb és er a vér Mondogál és kergetér. A padkörül is zörrsussan, Elséttippen a zsupban. Még szárnyracsappan kergebuggy, szétcsikkan a muzsikutty; Még rollerámok kaccannak, Ha nekipuffannak halmak. Ma még szobranőre kélnek, És [… Tovább]
Poligráf Sokszor hallani: fiatalság — bolondság. Szinte minden kornak megvan a korosztálya, akikre ezeket szokták mondani. Annó én sem voltam kivétel. Ma már tudom, sok hülyeséget elkövettem akkor, mint éretlen, forrófejű fiatal. Mikor kikerültem Izraelbe, már túl voltam pár [… Tovább]
