Szabálytalan canzone. (Versmontázs, saját hangulatra.) Illusztráció: F. Csapó Irén, Jézust leveszik a keresztről Csak belélegezted könnyedén mi itt körözött mint a vér az erek útján de oly sovány a boldogság ami maradtszép mosolyod s hangodat csak néha hozza el a pirkadat kis kavicson [… Tovább]
szemközt egy ismerős sétál kalapot emel a kirakatnak amelyben én meg a terasz tükröződünk nekem nincs kalapom emlékeim vannak de le kell másznom a kútba szűk henger az élet alján felejtéskavicsok s ha jól összerázom őket emlékezem kaleidoszkóp mindig másképpen [… Tovább]
Hullik a sok szín, csönd avarul, száz falevél, mind tud magyarul. Süpped a szőnyeg, összelapul, és az erősebb hallgat alul. Rejti az álmát, élni tanul, szívdobogását vedd alapul.
Eléd fektetném a Napot, az évszakok fölött uralkodó fényes grófnőt, de a földi törvényeket nálam jobban tudod. Ott tündökölsz a tiszta hóban, akár porcukor-homlokú, csintalan angyalok a karácsonyesti hideg ravatalozókban. Míg kicsinyke kezük összefagy, szétrongyolódott délibáb-létembe bújtatlak,a múlhatatlanság bársonyfekete inge [… Tovább]
