Őszinteséget hullatnak meddővé vált szavak, mint kirabolt vándor, ki pénztelen maradt és suta mozdulattal kulcsolta imára kezét. Mondd, ó Uram, mit kéne a világnak adni még? Miközben egyre fogy, halkul az idő, ahogy haldoklók halkulnak, keresve valami kapaszkodót, [… Tovább]
voltam aki voltam ismerősnek ismeretlen vándor ha majd erre jársz te pihenj meg felettem a nevem nem számít és az sem hogy hol vagyok itt csak egy test hever lelkem odafenn ragyog
Haiku versformák Sárba ragadtan szélhez imádkozik egy árva falevél… – Dorbézoló szél megkopasztott fák ágán keringőt táncol… – A hajnalcsillag jégkabátján zúzmara bókol a télnek… – Fagyott fűszálak között, gyöngyöket keres a felkelő nap… Fotó: internet
„Először sírsz. /Azután átkozódsz. / Aztán imádkozol! /Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék erőd.” ( Reményik Sándor: Kegyelem) Amikor üres ágyad előtt megparancsolt csendbe fagy a fájdalom, ellenem jön minden, mi volt, az eltemetett kérdések sorra törnek fel a mélyből, hogy szerettelek-e eléggé és elég [… Tovább]
Heinz Erhardt / 1909- 1979/ Miért lett a citrom savanyú Koosán Ildikó Kihangsúlyozom, valós dolog:Valamikor rég a citromok/csak nem tudom pontosan mikorvolt/édesek voltak, mint a cukor. Míg azt nem mondták:”Mi citromok,legyünk mint a dinnyék olyan nagyok!A sárga szín is utálatos,legyen [… Tovább]
Semmi sem rímel, nincs ritmusa.Az eső próbálkozik ugyan, de máshoz ért, elfolyik, beszívódik, tócsákká csődül.Képtelen tovább lépni azon,hogy nedves. Az eső fejlődésképtelen,akár az ősz, hiszen benne meg nincs ötlet:ha földobnám csupán, a tél csörgését hallanám *Szürkeszirmú esernyőm alatt,akár Varga Imre [… Tovább]
Magyarországon a Mennyből az angyal, a halászlé, a káposzta, a bejgli dívik, Lengyelországban 12 fogást esznek végig, a görögök 12 napig egyfolytában ünnepelnek, Amerikában viszont egy pap Legyen ön is milliomos!-t játszott az éjféli misén a hívekkel. Karácsonyi körkép, szokásokkal, [… Tovább]
Szavakból vetett vályog.Talán elkészül a ház, vagy szétázik, sár és pelyva lesz. * Elgurítod, vársz, de megfordul,átsuhan rajtad. Földöntött álmokhevernek mindenütt. *Néha dörgés-nélküli villám,néha dörgés villám nélkül.Néha szélnek támasztott létra. *Sorokból ácsolt tutajonsodródik és reménykedik, hogy lakott kontinensre lel.
Most vettem észre – egy régebbi versem megosztásakor -, hogy Zsó
Kukoricalevél elefántfülek lobognak. Tócsák mindenütt. Helyetted sír az ég. Nem óv esernyő, viharkabát. A csíkos ing ketrecén átfúj a szél. Itt a betonút vége. Eső. Latyakban érsz majd a házhoz, mely mára kupacnyi sár csupán? Lehet, de mint [… Tovább]
Kép az internetről Grimm testvérekCsillageső Románból fordította Koosán Ildikó Volt egyszer egy kislány, akinek az anyja és az apja is meghalt és ő ottmaradt olyan szegényen, hogy nem volt egy zug sem, ahol meghúzza magát, egy ágy ahol aludjon, és végül [… Tovább]
Ezerkilencszáznegyvenkilenc decemberében éppen egy sárréti kisközségben éltünk. Édesapám az akkori fiataloknak indított bentlakásos iskola igazgatója volt. A fiatalok nemcsak a hetedik és nyolcadik osztályt, hanem mezőgazdasági ismereteket és politikai nevelést is kaptak. Az ötvenes években a (koncepciós) mondhatjuk, [… Tovább]
…decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó! Szállingózik kint a hó, bent, melegben, esti fényben, édes sütit ropogtatva, ajándékot szorongatva, decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó! Karácsonyfa, csillogó, rajta ring ezüst dió, arany fényű szaloncukor, fehér [… Tovább]
Te csúf, nagy, fekete madár, télhozó hangod tova száll. Szürke ég alatt, szél suhan, sápadt szívvel,szomorúan. Gyászruhás, károgó csapat, búsan hallgatom hangodat. Pipacstól izzó réteket! Nem fagyott, kopár kerteket. Harsogó zöldet, aranyat! Nem dermedt, halott madarat. Szivárványt, azúr ég felett! [… Tovább]
Felfelé sétálok a meredek utcán, hazafelé bandukolok. Tolom magam mellett a bicajom, s figyelem a sárga falevelek közt átszűrődő, késő őszi napsugarakat. A fák gyökerei feltolták a járda köveit, s azok ráncosra gyűrték a kőkerítések autóbejáróit. Ropog a lábam [… Tovább]
November vége felé járt az idő, de szerencsére a tél közeledte még nem mutatta meg az erejét. Éjszakánként már kicsit csípőssé vált a hideg, de a tél a nagy szakállát még nem lengette meg. Egyelőre nem havazott, és nem [… Tovább]
közvetlen út csak egy [… Tovább]
álmod inge ez a reggelnem jól vasalt de fölveszednyakkendőd seregélysereggelkacskaringósra kötöd ma ismét ősznek öltözölaz 50-es villamosra vársz esikcseppsörét és pirkadat hergelte szélegy ágról lendülő levélnem pofoz csupán meglegyintleválnak rólad álmaid( a király meztelen megint) egyre több láb topogaz esernyők [… Tovább]
Fordulópont Az lenne a költészet, amitől könnyebb leszek, majd beledöglöm abba, hogy ember lettem, de elfog mindennek nagyszerűsége; csak az a lelki- ismeretfurdalás ne lenne, hogy az ember már nem kamasz, és túlélte József Attilát, rinocérosz- bőrrel sikerül leplezni a [… Tovább]
Megint november, kicsit marós, most tizenhetes, nem ötvenhatos. Nemzedékek egymás mellett, alatt és fölött. Átalakított, átfestett, mégis öröklött hajlamokkal teli romos és új házak, együtt él gőg, dicsfény, hazug gyalázat. Új zenekar, de réges régi kotta, vérrel írt, [… Tovább]
Zsebversek III. Koosán Ildikó okoskodás a tett haláladönteni kellmielőtt füstbe szállnaa benned [… Tovább]
A Poligráf játék első helyezettje – Mehet a következő! – A fiatal lány nem csukta be maga mögött az ajtót. Vivien került sorra, így izgatottan lépett be az irodába. Gyerekkori álma válhat most valóra ezzel a divatügynökséggel. Környezetében mindenki [… Tovább]
Poligráf játékunk harmadik helyezett írása A fekete ruhás nő minden nap, ugyanabban az időben jött hozzánk, a kávézóba, ugyanahhoz az asztalhoz ült le, naponta láttam. Mikor odamentem megkérdezni: — Mit adhatok hölgyem? Először rám emelte nagy barna szemét, és megajándékozott [… Tovább]
Poligráf játékunk második helyezett írása Lassan leszállt az est. A szemerkélő eső ellenére nincs hidegérzete az embernek. Erre mondják, hogy meleg eső, ebben az időben még a séta is jól esik. Az utca fényei opálossá váltak, megtörtek, máshol meg [… Tovább]
Kineveltem magamból a kislányt, pedig mennyivel egyszerűbb volt vele az élet! Amíg én dühösen sorban álltam a boltban, ő csak heherészett. Amikor bosszankodva várakoztam a postán, ő meghúzta a haját az előttem álló hölgynek –aztán ketten forgolódtunkegészen derékból,de a szemünk [… Tovább]
Egy könnyebb életre vágytam lenge, csendes létezésre, áhítottam fényt, szerelmet, mégis torlódó, bús évek sorvasztják el most testemet. Számban oly kesernyés íz mar, s köd dereng a szív körül ma. Éjjelente kín gyötör, rág, csúf feketeség kereng itt, árny [… Tovább]
Farkasok között Fekete bárány vagyok. Éhes a család. Közös kenyérből Morzsát szórnak le elém. Ne nézz madárnak! Fáradt örökség, Mellkasunkon szunnyadna. Csak én mesélek. Vidám testvérek Mosolyt varrtak a számra. Bomlik a cérna. Lelkem pólyába, Testvérek ringatják el. Rémálmok várnak. [… Tovább]
( Holt költők társasága ) Látjátok, ide jutottunk, hiába néztek tágra zárt szemekkel, egyre több és színesebb a toll, de keveset ír hittel az ember. Hol vannak a vérrel írt versek, az egyszer lesz itt még szabadság, mondjátok meg őszintén, [… Tovább]
Töredékek „Ha tested fázik, lelkem Rád adom” meleg éjszakákon faggyal álmodom rövid kabátkádat átjárja a szél zsebét üríted bele már több nem fér sok haszontalan kacat és lom arcodig elér a tegnapi néma-gond s mert örökké fázik benned a fájdalom [… Tovább]
Súlyos, fekete csend zuhan, mint mázsás, márvány sírkereszt. Bedől a lélek kapuján, zúz, szakít, szívet repeszt. Nem koppan léptek zaja, gúzsbakötöző félelem, vijjogó héjahír lecsap, szertehullik a végtelen.
Tartalom másolása nem engedélyezett!