Hónap: 2017 november

„Először sírsz. /Azután átkozódsz. / Aztán imádkozol! /Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék erőd.” ( Reményik Sándor: Kegyelem)     Amikor üres ágyad előtt megparancsolt csendbe fagy a fájdalom, ellenem jön minden, mi volt, az eltemetett kérdések sorra törnek fel a mélyből, hogy szerettelek-e eléggé és elég [… Tovább]

Semmi sem rímel, nincs ritmusa.Az eső próbálkozik ugyan, de máshoz ért, elfolyik, beszívódik, tócsákká csődül.Képtelen tovább lépni azon,hogy nedves. Az eső fejlődésképtelen,akár az ősz, hiszen benne meg nincs ötlet:ha földobnám csupán, a tél csörgését hallanám  *Szürkeszirmú esernyőm alatt,akár Varga Imre [… Tovább]

Szavakból vetett vályog.Talán elkészül a ház, vagy szétázik, sár és pelyva lesz. * Elgurítod, vársz, de megfordul,átsuhan rajtad. Földöntött álmokhevernek mindenütt. *Néha dörgés-nélküli villám,néha dörgés villám nélkül.Néha szélnek támasztott létra. *Sorokból ácsolt tutajonsodródik és reménykedik, hogy lakott kontinensre lel.

    Kukoricalevél elefántfülek lobognak. Tócsák mindenütt. Helyetted sír az ég. Nem óv esernyő, viharkabát. A csíkos ing ketrecén átfúj a szél. Itt a betonút vége. Eső. Latyakban érsz majd a házhoz, mely mára kupacnyi sár csupán? Lehet, de mint [… Tovább]

                                                                         közvetlen út csak egy [… Tovább]

álmod inge ez a reggelnem jól vasalt de fölveszednyakkendőd seregélysereggelkacskaringósra kötöd ma ismét ősznek öltözölaz 50-es villamosra vársz esikcseppsörét és pirkadat hergelte szélegy ágról lendülő levélnem pofoz csupán meglegyintleválnak rólad álmaid( a király meztelen megint) egyre több láb topogaz esernyők [… Tovább]

Fordulópont Az lenne a költészet, amitől könnyebb leszek, majd beledöglöm abba, hogy ember lettem, de elfog mindennek nagyszerűsége; csak az a lelki- ismeretfurdalás ne lenne, hogy az ember már nem kamasz, és túlélte József Attilát, rinocérosz- bőrrel sikerül leplezni a [… Tovább]

                                                          Zsebversek III.                Koosán Ildikó  okoskodás a  tett haláladönteni kellmielőtt füstbe szállnaa benned [… Tovább]

Kineveltem magamból a kislányt, pedig mennyivel egyszerűbb volt vele az élet! Amíg én dühösen sorban álltam a boltban, ő csak heherészett. Amikor bosszankodva várakoztam a postán, ő meghúzta a haját az előttem álló hölgynek –aztán ketten forgolódtunkegészen derékból,de a szemünk [… Tovább]

Egy könnyebb életre vágytam lenge, csendes létezésre, áhítottam fényt, szerelmet, mégis torlódó, bús évek sorvasztják el most testemet.   Számban oly kesernyés íz mar, s köd dereng a szív körül ma. Éjjelente kín gyötör, rág, csúf feketeség kereng itt, árny [… Tovább]

Töredékek „Ha tested fázik, lelkem Rád adom” meleg éjszakákon faggyal álmodom rövid kabátkádat átjárja a szél zsebét üríted bele már több nem fér sok haszontalan kacat és lom arcodig elér a tegnapi néma-gond s mert örökké fázik benned a fájdalom [… Tovább]

Súlyos, fekete csend zuhan, mint mázsás, márvány sírkereszt. Bedől a lélek kapuján, zúz, szakít, szívet repeszt. Nem koppan léptek zaja, gúzsbakötöző félelem, vijjogó héjahír lecsap, szertehullik a végtelen.

mindig csupán a kerítésigunos-untalan a kertbenismert ösvényeken aholsötétben sem jársz ijedtenaz utca túl tág és zajosjobb keringeni ugyanott(nem üthet el a villamosbeszédhibád is titokbantarthatod)s bámulhatod tovább amita délibáb bűvésze mutatnem rázol öklöt és nemcsapsz az asztalra semdühöd csak nyálzó ámulat [… Tovább]