(Az ajándékadó Szabó Lőrincnek)
Félem a költőt, ha gáborjáni is,
magammal rémít, minél félelmesebb;
mert alkut nem ismer, gyáva nem élni,
élni meg csak úgy, ahogyan neki megy.
Könnyebb lenne adni jó szalonfiút,
egyezkedésnél előre egyezőt,
de a számításhoz nincs kapott számom,
magam találom föl az egyenlítőt.
Legyen min túllépnem, az az utazás,
hol átbukik hajóm, kezdődik az út,
ugró-mutatványos hálómat eladnám,
közönség? nem érint semmiféle rút.
