Őszinteséget hullatnak meddővé vált szavak, mint kirabolt vándor, ki pénztelen maradt és suta mozdulattal kulcsolta imára kezét. Mondd, ó Uram, mit kéne a világnak adni még? Miközben egyre fogy, halkul az idő, ahogy haldoklók halkulnak, keresve valami kapaszkodót, [… Tovább]
voltam aki voltam ismerősnek ismeretlen vándor ha majd erre jársz te pihenj meg felettem a nevem nem számít és az sem hogy hol vagyok itt csak egy test hever lelkem odafenn ragyog
„Először sírsz. /Azután átkozódsz. / Aztán imádkozol! /Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék erőd.” ( Reményik Sándor: Kegyelem) Amikor üres ágyad előtt megparancsolt csendbe fagy a fájdalom, ellenem jön minden, mi volt, az eltemetett kérdések sorra törnek fel a mélyből, hogy szerettelek-e eléggé és elég [… Tovább]
Heinz Erhardt / 1909- 1979/ Miért lett a citrom savanyú Koosán Ildikó Kihangsúlyozom, valós dolog:Valamikor rég a citromok/csak nem tudom pontosan mikorvolt/édesek voltak, mint a cukor. Míg azt nem mondták:”Mi citromok,legyünk mint a dinnyék olyan nagyok!A sárga szín is utálatos,legyen [… Tovább]
Semmi sem rímel, nincs ritmusa.Az eső próbálkozik ugyan, de máshoz ért, elfolyik, beszívódik, tócsákká csődül.Képtelen tovább lépni azon,hogy nedves. Az eső fejlődésképtelen,akár az ősz, hiszen benne meg nincs ötlet:ha földobnám csupán, a tél csörgését hallanám *Szürkeszirmú esernyőm alatt,akár Varga Imre [… Tovább]
