Maczkó Edit : Árnyék

… hangtalanul imádkozik
hogy a mindennapi kenyér megtalálja.

(meghallgatom)

A jólét árnyéka ő
megroggyant lábaival az utcát járja
rácsap a maradékra
mindenki eldobott feleslegére
a kenyér már száraz mégis kelendő
gondolatban most veszi ki a pék a kemencéből
mint ahogyan a varjak teszik ő is úgy köröz
hatalmas háztömbök parkjaiban
rongyos ruháján a gomb ritka vendég
cipőjében vékony kötözőmadzag
arca redői közé telepedett
és örökre befészkelte magát a nyomor ékszere
a piszok a levakarhatatlan fekete ráutaltság
a hátralévő gúnyos jövő már nem szépít rajta
lehet úgy nyolcvan éves
meggörnyedt dereka a park virágaival ölelkezik
homlokán hatalmas barna var

mi megcsúfolja mindennapjait
megmosolyogja a világ
nevetnek rajta ostoba némberek
sokat dolgozott árulkodik kérges keze
mi beárnyékolja a nemzetet
válaszra készteti a XXI. századot
a szociális hálót a demokráciát
a válasz elmarad csak lökdösi maga előtt
meghazudtolva önmagát
a talmi csillogás árnyéka ő
de nem törődik a csúfolódó szóval
csak megy keresgél tovább
békésen kukázik könyökig mocsokban
helyette…szégyellje magát a világ
nem érünk rá rohanunk az úton
csak bőzét érezzük a közönynek
mely körülveszi a virágos várost
már az UNIÓ illatát áhítjuk
a néni csak keresgél…mit sem gondol az új világra
hangtalanul imádkozik
hogy a mindennapi kenyér megtalálja.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Maczkó Edit 23 Írás
Ötvenen pont öttel vagyok túl. Mikor ötven lettem egy kötettel ajándékozott meg a sorsom és én önmagam és akiket szeretek. Majd mikor ötvenkettő lettem egy CD-m is megjelent megzenésített versekkel. Szerzőtársam Karády István. Azóta különböző irodalmi oldalakon bolyongok hol jó, hol pedig nehéz szívvel. Szeretem, ha szeretnek, szeretem ha elfogadnak, de ...nem mindenáron.