Nap: 2009.12.08.

Vers

Meditácio >3< Ã?télet

2009.12.08. Kováts Péter 1

Érdekes, hogy olvasva verseiteket jut eszembe, egy-egy verscím amit még nem mutattam meg nektek. Most is olvastam P.Szabó Ã?télet c. versét és beugrott, hogy nekem is van egy ilyen versem. Hát íme elhoztam. Úgy néz ki, megmenekültél    az igazság más, [… Tovább]

Egyéb

Semmiség

2009.12.08. Szögedi Judit 11

Elhagytál hirtelen,elvitted mindenem.Csak itthagyottillatod lengedez, s mint a füst, gúnyosan körbefonsz. Fojtogatnak szobáim falaiba olvadt szavaid.Visszhangzanak, vaníliapárában gomolyogva,gonoszul nevetve perlik jussod.Mondd, mit tegyek ittfelejtett, üres-veled? Hisz’ láthatod:Önmarcangoló kéjjel gyötör rám rovott, árnyékban kuporgómagányom.Csipkés fény? éjjeleken fülembe susogsz: – szép volt? [… Tovább]

Vers

La vida loca

2009.12.08. Csordás László 15

Christian Poveda emlékének ajánlom. La vida loca         In memoriam Christian Poveda   mondd kell-e még jó mikora b?n fosszilia lett a szívbenkell-e még áhítat mikorlétedbe kövült hit nélkül egy istenkell-e még szív mikorkoporsóba zárod meggyalázott gyermekedkell-e még érv mikor eszmét?lelvakult [… Tovább]

Vers

éjfél

2009.12.08. Dvorák Etela 33

  ha pokol küszöbén  állvaárnyékod nem látodne keresdelhagyottelszálltfeketeéjbeárnyékolja gondolataid feketére mázolja álmaidbogárszem? angyalokcsapdájából nem menekülszhollófürt? éjfélmagával ránt

Egyéb

Útkereszteződésben

2009.12.08. Sonkoly Éva 10

Ott, kicsit távolabb…*       Öreg bácsi áll a járdaszegélyen. Kis csomag a kezében. Már kétszer váltott a lámpa. Nézeget jobbra, balra. — Segíthetek? — kérdezem. — Ugyan miben? — néz révetegen. — Esetleg átmenne, szívesen átkísérem. — Hova, kedveském? [… Tovább]

Vers

Halvány dobbanás

2009.12.08. Péter Erika 26

    Ponyvát borít fölénk az éj, kagylóhéjunkat szétnyitja,                     fájdalomcellákat ápol, bolond gondokat zár vissza. Átfest harsány, s bánatos színt, gyöngyházfényt villant az árnyra,   és majd hajnal-riadáskor mérhet?vé válik szívünk halványodó dobbanása.  

Írások

Egyszerű

2009.12.08. Szögedi Judit 4

,,Egyszerű..Jó és rossz. Mi saját álmunk boldog rabszolgamunkásai voltunk.” A. Einstein.   Szemérmetlen, tévelygő csalók, életünk pazarlói vagyunk. Szórjuk két marokkal ami nem a miénk, majd sírunk az eldobált semmikért. Elmúlik az akarás, kifakulnak az álmok. Emlékeink áldozati tüzén külön-külön [… Tovább]

Novella

Kutyafüle történetei – VII.

2009.12.08. Szögedi Judit 2

Kutyafüle történetei egy novella sorozat. Különálló történetek, melyeket összefűz a főszereplő: Kutyafüle, a világ legrosszabb gyereke – és felnőttje.   Letelt a műszakja. Már két napja talpon volt. Szeme könnybelábadt a szikrázó napfénytől, lábai mintha ólomból lettek volna. Amúgy is [… Tovább]

Vers

Sírfeliratok III.

2009.12.08. Vadászi Árpád 2

Itt temették el a vendéget, aki a hotelben bennégett.   Füzetén pacák, tóparton pecák, ágyában macák, ez volt e pacák.           Itt nyugszik egy perleked? hárpia.         Siratja ?t megkönnyebbült Árpija.   Eszméi eztán is járják a világot                  [… Tovább]

Fordítás

Heinrich Heine: Loreley

2009.12.08. Csordás László 17

͍me a vers az én átköltésemben. Heinrich Heine:  Loreley (Loreley) Nem tudom, mint tör homályból, s e dalt mért szívlelem, – egy ősrege bennem lángol, el nem feledhetem. Sötét van, hűvös levegő, csöndben fut a Rajna, a sziklatető lebegő alkony [… Tovább]

Novella

A káposzta szíve

2009.12.08. Gazsi Anna 21

Szeretem a pillangókat, még akkor is, ha káposztalepkének hívják.*       A mai munkám. Le kell szednem a káposztát, mielőtt elromlik az idő. Most kicsit többet ültettem, mert savanyítani szeretnék. Imádjuk a töltött káposztát és savanyúságnak is nagyon finom. [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLVI.

2009.12.08. S. Szabó István 2

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 58.   Fáradt vagyok, és nem jön álom szemeimre. Pedig minden adva van a jól megérdemelt pihenéshez. [… Tovább]

Vers

jegenye

2009.12.08. dudás sándor 3

                           Mióta eszmélek, itt áll                                                 ablakom előtt. Írás közben, ha töprengve kinézek, szív formájú leveleivel értő-kedvesen biztat.   A hajnali fényben súlyos lombzsoltárokat énekel szememnek. Többet tud nálam csendről, szélről, madarakról.   Titkunk: éjjel lejönnek ágaira a [… Tovább]