Vers

Meditácio >3< Ã?télet

Érdekes, hogy olvasva verseiteket jut eszembe, egy-egy verscím amit még nem mutattam meg nektek. Most is olvastam P.Szabó Ã?télet c. versét és beugrott, hogy nekem is van egy ilyen versem. Hát íme elhoztam. Úgy néz ki, megmenekültél    az igazság más, [… Tovább]

Egyéb

Semmiség

Elhagytál hirtelen,elvitted mindenem.Csak itthagyottillatod lengedez, s mint a füst, gúnyosan körbefonsz. Fojtogatnak szobáim falaiba olvadt szavaid.Visszhangzanak, vaníliapárában gomolyogva,gonoszul nevetve perlik jussod.Mondd, mit tegyek ittfelejtett, üres-veled? Hisz’ láthatod:Önmarcangoló kéjjel gyötör rám rovott, árnyékban kuporgómagányom.Csipkés fény? éjjeleken fülembe susogsz: – szép volt? [… Tovább]

Vers

La vida loca

Christian Poveda emlékének ajánlom. La vida loca         In memoriam Christian Poveda   mondd kell-e még jó mikora b?n fosszilia lett a szívbenkell-e még áhítat mikorlétedbe kövült hit nélkül egy istenkell-e még szív mikorkoporsóba zárod meggyalázott gyermekedkell-e még érv mikor eszmét?lelvakult [… Tovább]

Vers

éjfél

  ha pokol küszöbén  állvaárnyékod nem látodne keresdelhagyottelszálltfeketeéjbeárnyékolja gondolataid feketére mázolja álmaidbogárszem? angyalokcsapdájából nem menekülszhollófürt? éjfélmagával ránt

Egyéb

Útkereszteződésben

Ott, kicsit távolabb…*       Öreg bácsi áll a járdaszegélyen. Kis csomag a kezében. Már kétszer váltott a lámpa. Nézeget jobbra, balra. — Segíthetek? — kérdezem. — Ugyan miben? — néz révetegen. — Esetleg átmenne, szívesen átkísérem. — Hova, kedveském? [… Tovább]

Vers

Halvány dobbanás

    Ponyvát borít fölénk az éj, kagylóhéjunkat szétnyitja,                     fájdalomcellákat ápol, bolond gondokat zár vissza. Átfest harsány, s bánatos színt, gyöngyházfényt villant az árnyra,   és majd hajnal-riadáskor mérhet?vé válik szívünk halványodó dobbanása.  

Írások

Egyszerű

,,Egyszerű..Jó és rossz. Mi saját álmunk boldog rabszolgamunkásai voltunk.” A. Einstein.   Szemérmetlen, tévelygő csalók, életünk pazarlói vagyunk. Szórjuk két marokkal ami nem a miénk, majd sírunk az eldobált semmikért. Elmúlik az akarás, kifakulnak az álmok. Emlékeink áldozati tüzén külön-külön [… Tovább]

Novella

Kutyafüle történetei – VII.

Kutyafüle történetei egy novella sorozat. Különálló történetek, melyeket összefűz a főszereplő: Kutyafüle, a világ legrosszabb gyereke – és felnőttje.   Letelt a műszakja. Már két napja talpon volt. Szeme könnybelábadt a szikrázó napfénytől, lábai mintha ólomból lettek volna. Amúgy is [… Tovább]

Vers

Sírfeliratok III.

Itt temették el a vendéget, aki a hotelben bennégett.   Füzetén pacák, tóparton pecák, ágyában macák, ez volt e pacák.           Itt nyugszik egy perleked? hárpia.         Siratja ?t megkönnyebbült Árpija.   Eszméi eztán is járják a világot                  [… Tovább]

Fordítás

Heinrich Heine: Loreley

͍me a vers az én átköltésemben. Heinrich Heine:  Loreley (Loreley) Nem tudom, mint tör homályból, s e dalt mért szívlelem, – egy ősrege bennem lángol, el nem feledhetem. Sötét van, hűvös levegő, csöndben fut a Rajna, a sziklatető lebegő alkony [… Tovább]

Novella

A káposzta szíve

Szeretem a pillangókat, még akkor is, ha káposztalepkének hívják.*       A mai munkám. Le kell szednem a káposztát, mielőtt elromlik az idő. Most kicsit többet ültettem, mert savanyítani szeretnék. Imádjuk a töltött káposztát és savanyúságnak is nagyon finom. [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLVI.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 58.   Fáradt vagyok, és nem jön álom szemeimre. Pedig minden adva van a jól megérdemelt pihenéshez. [… Tovább]

Vers

jegenye

                           Mióta eszmélek, itt áll                                                 ablakom előtt. Írás közben, ha töprengve kinézek, szív formájú leveleivel értő-kedvesen biztat.   A hajnali fényben súlyos lombzsoltárokat énekel szememnek. Többet tud nálam csendről, szélről, madarakról.   Titkunk: éjjel lejönnek ágaira a [… Tovább]