Ott, kicsit távolabb…*
Öreg bácsi áll a járdaszegélyen. Kis csomag a kezében. Már kétszer váltott a lámpa. Nézeget jobbra, balra.
— Segíthetek? — kérdezem.
— Ugyan miben? — néz révetegen.
— Esetleg átmenne, szívesen átkísérem.
— Hova, kedveském?
— Ahova menni szeretne, a túlsó oldalra. Közben zöld lesz a lámpa.
— Nem tudom én már hova indultam, nincs… — Kézfejével egyszerre törli szemét, orrát.
Nem akarom észrevenni szomorúságát.
— Hideg van — állapítom meg.
— Minden télen — szól egykedvűen, s messze néz, mint aki nagy havat idéz.
— Most szívesen elkísérem — ajánlottam ismét.
— De, addig ám! — int előre, s messze emeli tekintetét.
Követem szeme útját, s megremegek. Tán a hideg…
Ott, kicsit távolabb a nyugati temető, sírkeresztek…
Legutóbbi módosítás: 2009.12.08. @ 18:46 :: Sonkoly Éva
