Nap: 2009.12.10.

rég levetk?ztél akár a bukaresti tízemeletesek az Eminescu sétányon ruháid a fotelben ott ahol hagytad heversz a cinizmusod centrumában te ágynak nevezed én gy?zelemnek   az es?ben kilencszer fordult át a tested Rubik-kocka a kezedben mostantól megsz?nünk létezni   hajnaltájt [… Tovább]

    távolodom tőled vállamra hajtja gyöngy fejét az ébredő Hold     emléked íze kísért ajkamon    

Kicsorbult méregpohársebzi véresre szomjamat –Csordultig telve már a szenvedés…Édeskés kortyok higítjákkeser? kínomat –csitulni kezd a mihaszna szívverés…Örök álom ringat ölében –dúdolja közben az újjászületéscsábító hangjait,de én – kit eltaszít az Éden –konfettiként szórom a Világrafellángolt életemkiégett hamvait…

  csupasz ágra száll     a görnyed? holdsugár    messze még a nyár

mókás monológ                         Unalmas nyári délután, lefüggönyözött, h?s szoba, elszívja térer?m a h?ség, mellemre ül a nem várt ostoba henyélés istenasszonya. Ilyenkor gyakran el?kerül er?tlenül valami rejtett buzgalom, persze csak gondolatban. Ábrándozom, hogy az id?tlen id?k óta [… Tovább]

    A karköt?t t?led kaptam. Cirádái kopottak. Minek vettem fel ma? Utánad kellett volna dobjam. Azóta veled lenne Afganisztánban. Vagy a barátn?d hordaná, akit ott Teneriffén. Akivel a kanapén.   Azóta nem láttalak. Nem is kiabáltam. Arcomon folyt a [… Tovább]

Szinte nincs olyan nap, hogy a hírekben ne jelenne meg a terror. Sehol sincs biztonság. Bárhol és bármikor lecsaphat a gyilkos szándék nem kímélve az ártatlan embereket, gyermekeket. Robbanás lett úrrá a csöndön. Darabjaira hullott szét a világ,s megremegtek a [… Tovább]

  A szám maradt gyerekkoromnyi tátott, és ingem, gatyám összemaszatolt, most bűn gubancol, kifosztottan állok, de nem lett gazdag, aki megrabolt.   Egy diófának szoktam elmesélni, hogy ősztől, téltől fölösleges félni, a csonthéj alatt ép gerezd lapul,   s a [… Tovább]

Saját fotó     A Föld exitusa messze, ám a haláltusaegyre közelebb. *Mocorog az éj,huhognak a baglyok, halálhangok közöttnászdalokat hallok. *Ne félj, boldogtalan, én melletted állok, nyomorúságunkbannincsenek határok. * Kopogtatás nélkül nyitjátok szobám,engedély nélkül távoztok,korán – gondolatok.