Nap: 2009.12.03.

  Felírom hátadra sokszor a nevem. Leveszed az inget? Taníts magadra meg! Vezesd csak ujjam.   Hogy iszod a tejet? Ugye elmeséled: Kávéba cukrot soha nem teszel?   Segít a gyógyszer, mikor fáj a fejed? Ha fáradt voltál, milyen pózban [… Tovább]

A vakult tükör  is visszaad valamit  – túl a fizikán     Tört tenyér-tükröd  cserepei a teljest  tükrözik vissza    A tükörjégen  elsőként nyomot hagyni  kéjes diadal    Hókáprázta hegy  tükörképét keresné  de ködben a völgy  

folyton úgy vagyok,hogy hiába rejtemnyikorgó csontjaim közélázálmokból fontbársony arcod,rendre a napokmindig fejemre ütnekhuszonötöt −és bennem tenger-emlékekzuhognak újra:sósak, szappanhabos múlt-csodák,és csak hidegek,és csak kékek. úgy fáj! ilyenkor mindig tégedgyászollak, szép,elt?nt kedvesem. azt hiszem, néha még sírok is.

  simogatóan érintettél mint hullámfodrok a vízpartot most némán ring a gondolat mélyen bennem ébred a hajnal fáradt aranybarna falevelek hevernek szanaszét kapaszkodom nem látom a fényt pocsolya jégtükrén keresem önmagam álmom lábamnál hempereg   csendem lettél    

Szigeti Tamás fotója       K?-Krisztus jajong,lábánál harangviráges?t könnyezik.

Az “ellesz” ezúttal nem a szülésre utal, hanem arra, amikor valaki valamivel jól “elvan”…   Végre egyedül, égre ha lendül, lepke a lélek vagy madár, élek veszettül, vérembe települ zsírsav, koleszterin, halál; szépen hegedül, étlen majd leül, addig a mester [… Tovább]

Isten adta, Áldott nyugalom: Körbe vesz, átemel gyarló napokon, hol es? ringatta csend pihen ?szül? avaron, s gyengéd szél leperget levelet- Megtorpan a sóhaj ablak üvegén. Ködtakarót von a kinti tájra, szemekbe csókol a pajzán szürkület… Bekopog hallkan a szerelmes [… Tovább]

Hajnalba kúszik az éjszaka,s nem hagy aludni egy álmom –Hangosan ?zi a csend szava,mégse’ csitul, ‘mire vágyom!   Szenved a szív – veri ritmusa –lüktet agyamban a véremGondolatom ma se tétova –összezavar – kusza Éden…

Az ember lassan semmit sem kér, én már azon sem zúgolódom, hogy nincs a forintunkban fillér, s hogy kilyukadt fölül az ózon,   hogy gyepmesterként öl a sintér, hogy galambtollakba fogódzom, és megvárlak téged a liftnél a csillagröptű felvonókon.   [… Tovább]

Kevéssé látok jól a messzibe,Közeli kapaszkodóm, A hajnali égbolt, A nappalok szül?széke,Fák ölében, a rigóének,A motoszkáló árnyak,Jelentést, hogy adnak a fénynek- Hány év a Világ?Már nem is lényeg,Mióta súgja hajnalonta,Szeretlek!A Nap a Földnek,Nappal mir?l álmodnak,A Csillaggyerekek, Mit?l a szomorúság, Mivel [… Tovább]

Most kitépkeded angyali tollaim, Tiltva a mennyei nyomsáv; Deltaszárnyakon ?zöm a felleget, Roppan az égben a forszázs.   A bilincsedet átveted lábamon, Lépni se tudjak el?re; Hernyótalpakon mindenen áttörök, Nincs akadály, mi legy?zne.   Mégis ásod a gödröt a nyughelyem, [… Tovább]

      Csóktávolságra vagy való, nem kilométerekre, melyeket bár pillanat alatt legyőzni képes képzelet, attól még messze vagy, s kézfejem nem éri ujjbegyed. Találkozásaink nem múló képregény sorok, pillantásaidba némulok, s a szó már szót követne boldogan, de titkom [… Tovább]