Szögedi Judit : Kavicsok.- I.

2009.12.03. Szögedi Judit Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Isten adta,

Áldott nyugalom:

Körbe vesz,

átemel

gyarló napokon,

hol es? ringatta

csend pihen

?szül? avaron,

s gyengéd szél

leperget levelet-

Megtorpan a sóhaj

ablak üvegén.

Ködtakarót von

a kinti tájra,

szemekbe csókol

a pajzán szürkület…

Bekopog hallkan

a szerelmes est.

Legutóbbi módosítás: 2009.12.03. @ 14:18 :: Szögedi Judit
Szerző Szögedi Judit 36 Írás
Sok éve siketté vált álmodozó és sok évet már megélt...s még mennyi leszek?..nem tudom..ÃÂm igyekezem méltón élni,s ha " Homo Sapiens"-ként nem tudom megítélni már a világ dolgait,akkor a bennem ficánkoló " Homo Ludens " incselkedésével szemlélem... "Megnézted jól kivel s hova tartasz? Mert az életben naiv álmok, és tévelygő álmodozók, csaló-hamis illúziók, és ügyes illuzionisták vannak..."