Hónap: 2010 április

folyvást szép verset akarok írni, amiben fák n?nek égig, rajtuk hangya is magasba mász, madár leszáll a földre, ember föl-le jár, ha megtalálja szellemeit, akikben nem hisz, pontosabban nem tud, de képzelete szolgájaként végül üveggolyóban gömbösül, feszül. itt vagyok, meghatározva [… Tovább]

én nem tudok nyelveket hozzám az élet beszél mit hallok mind felírom sok h?hó a semmiért   évek futnak mellettem és kalodába zárnak bilincsben is beintek a bambuló világnak

pepitában szolfézst játszanak a bokrok anyáknapja-csokrok virágok ezeregy nappal meséia csillár égi  fényében fürödveegyszer? színekkel kötözzenekössze s el?játéknak formátbontok mint ruhát legombolommert a világnak szokása hogykegyetlen-mássá kényszerítsende én eltaszítom mikor legjobbankívánja bukásom majd meger?szakoloma szavakat hogy másmivészülessenek nap-énekeket ugatnakkutya-holdak s [… Tovább]

  Nem volt szándékos, mégis Úgy folyt le rajtam a gy?löleted, Mint valami ragacsos lé, És belém mart a kétség, Hogy nincs már id? semmire, Még a sajnálkozásra se marad elég, Hogy legalább kimagyarázzam magam Ebb?l a slamasztikából. Mert bennem már [… Tovább]

     Sárkányölő Szent Györgyök mentsvára, Végek hatalma idők peremén, Ágyúöntők hite megmaradásban, Hol Istent is bástyával védi A székely erény.   Anyaföld, méhe Bükköt s fenyőt terem, Gyökereik mélyéről a víz, Mint a bor pezseg.   Szülőföldem e sokarcú [… Tovább]

mindig látlaklátlak félekfélek hiszenhiszen tégedtéged látlakmindig téged. csókot adniadni vágyatvágyat lopni úgy kívánlak. párnám puhapuha párnámalatt semmisemmi móka. sírva hívlakhívlak gyeregyere szeressszeress mert énmert én t?ledt?led nagyonnagyon távoltávol vagyok. egy árny rémítrémít a fala fal mellettmelletted már nem leszek én.

  Kerekítve szóba, rejtve puhaságba, csak elébem gurult anyám igazsága. Akaratlan vétkem harapott a mába. Takarja, de mégis látszik harapása.    

(Gyerekvers Anyák napjára) Orgonát festettem lilát és fehéret. Aranysárga Napot kék ég tetejére. Zöld bokrokat, fákat, törzsüket barnára. Ezüstszürke fészket árnyat adó ágra.   Orgonáim, Napom, bokrom, egem s a fám szívemmel festettem  neked Édesanyám. S azt a kis fészket [… Tovább]

Sínek közt virágot szedni,elnevezni, elfelednikéne még…Feln?tt fejjel meséket tudni,némán szólni, valót hazudnikéne még… Füsttel szállni fel az égre,földet érni: lassan, térdre.Kéne mégbelebújni a vágy tüzébe,felperzselni álmokat véle;kéne még… A világot rendbe rakni,papír-puha éjben laknikéne még…Árnyak hegyét megmászni, s mélyenborzongni minden [… Tovább]

Anyám ma összeszórt szitokkal,vigyázta – mégse volt de kényes,tetézte könnyes indokokkal,de nagyon szeretett, az Édes.

Szükségem van arra, aki ma vagyok, magához láncol a metafora.   Zálogba teszem önmagam, talán a remény kivált.   Lassan tekerem tovább a fonalat.

                                                                   trikolór-tengerből                                                                  fölbukik végre                                                                  levegő után kapkod                                                                  a megígért haza                                                                  hangszórókból pátosz árad                                                                  bár ma nem hat rám                                                                  a megemelés technikája                                                                  fáradt reménnyel                                                                  együtt lengetek mégis                                                                  és magam kívülről figyelve is                                                                  halálbiztosan tudom                                                                  [… Tovább]

  elmentél – és kihűlt a Nap elmúlt a szelek szaga keményebb lett a párnám mikor nem jöttél haza   fekete-fehér a Világ eltűntek a neszek nyoma sem marad, ha bármit is teszek   tollhegy mögül illan a vonal álomtalan [… Tovább]

Lila orgona tárja ki szirmait——itt ügyetlen a szórendiség…újra a fényreFinom illata árad a lengedez?,puha szélbe————-szélbenKusza fürtjeivel belebólogat ím, a tavaszba –Vele bánatomat mosolyogva cserélivigaszra   Gyere állj meg alatta vagy ülj le,ha senki se vár maLegyen édes a perc – a [… Tovább]

In memoriam ( 1952-1981 )   Hűtlen gyermeked lettem,önmagam árulója.Hazudtam világnak, súgtam Istennek,üvöltöttem messzi sietett anyámnak,hogy nem fáj a hiány,nem marja kínzó fájdalom az ajkam,csak néha vér serkenszívemből a holdezüst sarlójától. én hűséggel vártalak abban a lassuló időben,kezeim közt szélforgató [… Tovább]

nem szeretnék kötekedni kérem de ez a szindróma-izé nem tetszik nekem már 22 éve csinálom legalább és ez a bizonyos havi érzés életemb?l  három évnyit is kitesz ha jól számolom mégsem hiszem hogy beteg lennék leginkább olyan tömörödés féle  azt érzem, összegy?lik bennem minden belém hull a világ tévésorozatostul virslikkel, rántott csirkemellel és sajtburger-rel megpakolva alkoholos, mentás és töltetlen étcsokoládékkal együtt a gumicukorról és vörösborról nem is beszélve az igaz, hogy nehéz eldönteni   bizonyos pillanatokban ordítani vagy sírni  esetleg másokat megütni szeretnék és tényleg fáj  ha belekönyökölnek a mellembe a villamoson rosszabbul t?röm a félig odaköpött beszólásokat is (és  „olyankor” nagyon tudok nézni még az ül?helyet is átadják) aztán mikor végre itt van (megérkezik és a combjaimra telepszik) akkor lelépek „odaát”ra ahol nem kell étel sorozatok, semmi nem kell csak csend és egy bögre tea (ehhez képest ordítoznak az irodában mikor lesz már kész mindjárt felállok és segítek neki) emlékszem, volt egy fickó világosító a Nemzetiben igazán szép szál, józan paraszti ésszel  megáldott erdélyi gyerek minden flottul ment (addig) míg egy este felmentünk hozzá az ágy szélén éppen csókolóztunk repkedtek a ruhák, nyögtünk is (még az a halvány makacs fájás is elt?nt belejöttünk tényleg) aztán beugrott neki, könyörtelenül mint Viktor a takarító a szállodaablakon [… Tovább]

sötétül az örvény (A kép – Márffy dön: Akt)         A MOZDULAT ÁLLANDÓSÁGA   telt idomával billen a tájra keresztbe fonva a lába dús combjai öblén sötétül az örvény miközben a felh?-verte egekre felj? törölközik éppen a [… Tovább]