Média

(…jóllakott szemeidben)

kép ef.Zámbó István: A csend megérintése   (meghallgatom) jóllakott  szemeidben kuckóm a csend az utca vérszegény vörös alkony csak az égbolt keskeny szája szivarízű fellegbe vegyül nyálad puszta kezedben gyújtod a szálat   mondd jó lenne vélem de csak hallgat [… Tovább]

Vers

Ki ?, ha én?

P.Gy-nek     Ez itt a kérdés. Nem kíváncsiság, nem is hangulat, fél-tudással meg mit kezdjen a tudat?   Jobb kezével nem fogtam kezet. Tükörb?l: jobb oldala a bal oldalamon fest, fel?lem nézvést: aszimmetrikus. Vicces, ahogy jobb arcfelén futtatom a [… Tovább]

Vers

Búbos banka

      Felébredtem. Fájtam. Szobámat világosra ragyogta a Hold. Alig négy óra volt. Vágytam ki sétálni, visszazavart a csípős levegő. Becsaptam, s ablakot tártam a hajnali csoda előtt. Fecském elmondta mai tanácsait, társával is megbeszélte álmát. Mintha soha nem [… Tovább]

Egyéb

Farsangi szilánkok

  Amikor az ember éppen nem szerelmes senkibe, nagyon gyorsan bele tud szeretni szinte bárkibe. Általánosítottam ezzel az egy kalap alá vevő ember kifejezéssel, inkább helyesbítenék: én ezzel így vagyok, ugyanis mindenkiben van olyan szilánk, amiről úgy érezhetjük, éppen belőlünk [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 9.

XIV.     Három hónap. Három hosszú, idegeskedéssel és aggódással teli hónap telt el Adorján utolsó, nekem írt levele óta. A télb?l tavasz lett, s a tavasz is lassan nyárba fordul már. Közben kivirágzott a kajszi, és el is hullatta [… Tovább]

Vers

Múltam árnyékként követ

* Kezem megremeg, lábam béna, nem mozdul, szemem lehunyva, félek hátranézni, kitépném magam múltamból, a jéggé dermedt álmokból.   Bámulom az éjszakát. Szürkén foszló, kavargó felhők között az égen sápadt hold fáradtan vánszorog, fel-fel sóhajt a szél, néha hosszant jajdul, [… Tovább]

Vers

nem sírok már

*     jól van, nem sírok már! ablakomon csak az eső csordogál… kitárjam  szívem, kedvesem? nyomorom inkább ködbe temetem.     tán koldulni kéne még időt, hogy ne zsongó fejjel tapasszam fiókomba a hiányt…? de már semmivé vált minden, [… Tovább]

Vers

ANYA, MONDD

  Hasonlítok rád? Állok a tükörnél, a te új ruhádban, billegetem magam, fésülöm a hajam. Nem vagyok még olyan! Talán egy kis festék? Rúzst kenek a számra, szememre meg kéket, rebegtetve nézek. Gyöngyöd el?szedem, a nyakamba teszem. Benyitsz a szobába, [… Tovább]

Vers

Kocsonya

  Csak ritkán esett, mégis alig vártuk, nem kóstoltuk, csak módjával csodáltuk, hogy sűrűlt be a disznó pörzsölt lába, a hidegre hűlt, rezgő kocsonyába, a kamraasztal sok mindent megoldott, mert odazárták előlünk a sorsot, de elibénk már úgy mért terítéket, [… Tovább]

Vers

Úton Atlantisz felé…

Akkor még azt hittem ez a gyász… Az alázat gyalázatként hullt alá háziőrizetben tüzelt az erdő torkának szegezve haragját a láng.   Lassan elhittem, ez a gyász… Hallottam a tűzről menekült tűzmadár zaját a maga mögött hagyott fészekalj-sikolyt legyőzöttként a [… Tovább]

Gyerekvers

Gyerekversek

* Hintaló-város Gyakorlat páros rímre   Hintaló-város híd alól álmos nyáron át lenge tavasszal szende folyón át nyárlány hegyeken hóhát felbukkan ködben rálépsz a szélben széna közt illat felhőkkel illan fénypihe lángja kunyhódban lámpa imbolygó lépte röppen a szélbe csillagos [… Tovább]

vegyes

Töltés oldalán

töltés oldalán sok a f? az élet erre egyszer? itt traktorok vannak vasak vésik földbe a gondokat   csendünk földszagú és tompa árkok n?nek homlokunkra gondolatunk tócsába lép eresztjük lelkünk belvizét   szikrát verünk öklünk kemény bimbót bont bennünk a [… Tovább]

Vers

Fogadd el

Fogadd el versnek, mi életedb?l kimarad, Nem az élményt, de annak hiányát; Tudod, mi minden öröme vár így rád? Nagyobb e végtelen, mint az a kevés, Mit tényleg fogsz, valóban, rajtad át, Akárha ennél, emésztenél, ürítenél, S bármi menne benned [… Tovább]

Egyéb

Jóska

       A hetvenes évek közepén, amikor leérettségiztünk, három hónapunk volt elhelyezkedni, elkezdeni a munkát, különben bejegyezték a személyi igazolványunkba a „KMK”-t, vagyis a „Közveszélyes munkakerül?”-t. Hja, régi szép id?k. Így aztán Margóval, egy volt osztálytársammal, aki szintén szolnoki [… Tovább]

Novella

Tévedés

illusztráció: Kosztolányi Rózsa – Ködben *     – A nagy disznó! – suttogta csak úgy magának. A vad meg–megállva közeledett a tarlón, s csak pár pillanat választotta el attól, hogy belépjen a még lábon álló kukoricásba. – Mindjárt eltűnik! [… Tovább]

Novella

A kenyér

(avagy az els? keresetem)        Ica néni távoli rokonunk volt. Férjét, Károly bácsit már nem ismerhettem. Németes hangzású neve és a csend?rségnél betöltött adminisztratív munkaköre külön-külön is elég lett volna ahhoz, hogy a kitelepítend?k listájára kerüljön. Ám gyenge [… Tovább]

Vers

Nagyon itt vagy még

Ó, nagyon itt vagy még.—————–nem kell az Ó, túl pátoszos…Ki vagy Te,hogy bens?mben égveutat törsz magadnak?Meleg vérem vagy.Pirosan nyargalsz bennem,—————ez a “pirosan nyargalsz” enyhe képzavardübörögsz csontjaim között,s mégis békét,s nyugalmat hozol.Nem vártalak, csak jöttél.—————-jöttélJó hogy jöttél, s most már——————jöttélitt maradsz…– [… Tovább]

Novella

Verések III.

Utolsó fényképünk a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban készült, kiállításunk megnyitóján *      Gondoltam, felhívom, hogy beszéljünk kicsikét. Különösebb okom nem volt azon kívül, amiért mindenki más is feltárcsázza a szüleit megkérdezni, mi újság. Amíg lehetőségük engedi… Közben az esti [… Tovább]

Novella

Tünde Capone és Samu Keresztapu

– Apúúúú, Samuka nem mosott rendesen kezet! Csak megnedvesítette! – Anyúúúú! Tündike megint nem hagyja, hogy játsszak Gabi Babával! – Apúúúú! Samuka megint megrúgott! … – Anyúúú! Tündike megintââ?¬Â¦ Ett?l aztán a szül? a vándorútra készül? hajszálainak gyökereit kezdi edzeni. [… Tovább]

Vers

Emlékek

Unokáimnak Az utca porába bokáig merülni. Zápor tócsájába mezítláb ugrani. Domb mellett a réten, forgón repülni.   Similabda, léggömb, bocskorszíj, napraforgó A céllövölde mellett, egy forintért kapható.   L?hetsz a f?díjra: barna hajas baba, Szerelmének célozza egy kimen?s baka.   [… Tovább]

vegyes

Széthullt percek

Régmúlt idők ebédcsalogató melegségével öleltél át. Kendőd lehullt, hajadban éreztem az ételgőz kapros illatát. Fényt terített szemed, csillagabroszt, csak nekem, míg mosolyod kigyúlt. Feltálaltad sorsodat, úgy vártál, mint Isten a tékozló fiút.   Így érkezem hozzád éveken át, mint egy [… Tovább]

Vers

A névtelen fórumozóról

még nem ismerem de tudom arcáról a b?rt kezembe söpörhetném mint morzsát az asztalról nem látom hisz nem létezik vagy gyökér telenül pucér teste visszhangban párolog akár löttyintek utána pár korty bort szétoszthatja magába zuhan ó szavai is karcosak sejti [… Tovább]

Vers

Enteri?r

Egy szobabels?b?l kúszik felém jöv?m illata,– nem mintha lehetne egy szobának fonáka -,de kell ez a szó, hogy látni engedje a fényt,mi láthatatlanul a falakból árad.Nem álmodom, de itt e képrátapad a retinámra, hogy éltem-e már,vagy lakhatom még, nem tudom, [… Tovább]

Nincs kép
Vers

nagytestvér..

hátra hajtottam fejemet,s szippantottam a fényekethalott köd szitált,mikor elolvastam programod,mert láttam bennük a pogromotamire kifejezetten nem vagyok vev?s te sem egy nyer?,nem erre adom voksomategy zászlóba ne csomagolja senki sem sorsomat,persze üthetem a tamtamots címeremen száguldozhatnak sasok,meg képekmajd lelépek,de attól [… Tovább]

Novella

Ébredés

*     Megborzongott az áprilisi hidegben. Fázósan tekerte magára a foszladozó nagykabátot. A csontjaiban érezte, hogy ez még nem az igazi tavasz, és azt is, hogy lassan eljár felette az idő. Napcserzett bőrére barázdát vésett az idő, mintha száz [… Tovább]