* Felhők mögött örök éjszaka settenkedik, fények vesznek a semmibe, neuronok még járják útjaikat, még álmodik valamit a lélek, aztán eljön az utolsó pillanat. s oly könnyű lesz minden eldobva a gravitációt, testünk kényszerzubbonyát levetve, szabaddá válva, elindulunk [… Tovább]
Elbújhatsz el?lemaz évek red?i közt,de megtalállak!– hiába fediklényed jótékonyárnyak –elárul mosolyod,szemed csillogása,egy árva sóhaj,lépteid nesze…,nem jutsz messzire,hisz’ megyekutánad…
Ma a kenyér beszél a kés sikong e földre születtél bűntelen vagy vétlen élned ősi jog egy morzsányi létben barnában feketében Még teremtő vágy vonz hogy hozzáférhess az örök csodához vess magot és arass késed legyen éles kenyered [… Tovább]
ismeretlen mind, mi el?ttem – mind, mi utánam – neked az.mir?l beszélgetünk? mondjad –beszédünk a beszédr?l szól,berendezzük azt a szobát,ahol kényelmes helyre ülszközelembe, érintésnyi,szó nélküli távolságunk,akár el is hagyhatjuk, jöjj.
árnyékból jöttél most rád esik a fény már te árnyékolsz árnyékban izzik várakozik erőt gyűjt a fény gyermeke fényben füröszti árnyékban takargatja ringatja szépen fényben születik eltávozik árnyékban keskeny pallón jár árnyékom lettél pedig [… Tovább]
Amikor a téli szervizelés során felújított, rendbe hozott els? sportrepül?gép felszáll, nekem, mint els? fecske hozza el a tavasz hírét. Így történt ez az idén is, az elmúlt hétvégén. Kihasználva a langyos napsütést, férjemmel a kertben tettünk-vettünk, amikor felpörgött [… Tovább]
Felh?k mögött örök éjszaka settenkedik,fények vesznek a semmibe,neuronok még járják útjaikat,még álmodik valamit a lélek,aztán eljön az utolsó pillanat.s oly könny? lesz mindeneldobva a gravitációt,testünk kényszerzubbonyát levetve,szabaddá válva, elindulunk a végtelen id?kbe. ———————————————————————————– próbájátok elhagyni a nével?ket, akár mondatszerkezet átrendezéssel! [… Tovább]
És bontsuk meg Az üvegét Hogy pamflet Legyen az élet Gyújtsuk be A test puskaporos hüvelyét Hogy végül Elfüstöljünk Belemászva Egy szimpatikus felh? Keblébe Már ha Nem veszed sértésnek Hogy nem hiszek a halálba.
* A szombatot a padlás rendezésével töltötte, dobozok, ruhák, könyvek, régi játékok között, amikor a kis doboz a kezébe akadt. Egy már régen nem gyártott keksz doboza volt, szigetelőszalaggal gondosan leragasztgatva, még a bevonulásakor tette el. A dobozba gyűjtötte [… Tovább]
“Botjukat pörgető, hajlongó, fel-felugró alakok a lobogó lángok fényében, mögöttük az éj világvégi sötétje. Fékevesztett pusztai ördögök barbár ünnepe. Misa lelkét elöntötte valami eszeveszett gyönyör. Összeverték, porba taposták, és mégis! Közéjük akart tartozni! Kóborolni a végtelen pusztában, ott táncolni a [… Tovább]
* Szergej és az összeesküvés elmélet Szergej kinéz az erkélyen és sok egyforma betonkalitkát lát, sőt látja a benne szorgoskodó emberkéket. Szergej vihog rajtuk, de csak addig, amíg fel nem figyel egy gyerekre, aki a szemközti erkélyen – [… Tovább]
Tar Sándor tiszteletére * Összeszedhetnék néha a kölykök is, mondja félhangosan magában, s papucsáról törli a kutyapiszkot, kezével a kerítésbe támaszkodva, miközben az utca elejét kémleli, látni a postást. A kistermetű kutya nem győz örülni neki, ugrált, a lábát [… Tovább]
Háztet?kre ásító fekete ?r, a kitátott szájban téglák a fogak, a romos ablakban egy kisfiú ül, megrepedt hangon egy dalt sír a huzat. A mélység torkában fuldoklik az utca, éjsötét rongyok szétszórva az égen, horkol a város minden mocskos [… Tovább]
Háztet?kre ásító fekete ?r, a kitátott szájban téglák a fogak, a romos ablakban egy kisfiú ül, megrepedt hangon egy dalt sír a huzat. A mélység torkában fuldoklik az utca, éjsötét rongyok szétszórva az égen, horkol a város minden mocskos [… Tovább]
Kedvenc nemes lován -sz?re hófehér- a legszebb herceglány ügetett felém. Az út, ahol a ló táncol kecsesen, mint arany, csillogó, féltett fövenyem. Te rózsaszín kalap, fel, le döccen?, ó, dobd egy tolladat titkon büszke n?! és [… Tovább]
Csak egyszerű vagy, mint a fa, mint a kikelet illata, csak egyszerű vagy, mint a víz, mint számrendszerünkben a tíz, csak egyszerű vagy, mint a fű, mint levél zöldjén a derű, mint csönd egy röpke dallamon, mint vízcsöpp lassú ujjamon, [… Tovább]
ím az élet dacára van idő olykor sorstalan egy ember amott látod mindezen kívül vagyon zárt keservét nyakalja a kocsmatető hózúgásra vágyik bent a borralelő télre vált jegyet az ősz térdre rogyik lábon álló öröm fejed bent egy [… Tovább]
Corinne Hofmann trilógiája nyomán Sejtelmek, majd az igazság órája érkezett. A Nő, ki halhatatlan anyának, később tüzes szeretőnek teremtetett az Úr kilencedikként választott havában. Katartikus tánclépések nyomán, hol anyahormon helyett végre önmagát klónozta újjá a más, a gyermeki kapaszkodás, [… Tovább]
“sajnosvelem” – akartam mondani,mint ?szinteség, fuvallat és hideg,minek szeretnéd, hogyha igazolnakálmaidra furcsa ébredések, tüsszentésvagy megtörlöd szemed, és vége –“sajnosveled” – mondod akkor,mert így gondolunk mi egymásra,közös tartományunk a sajnálat,s nem derül ki, benne ki rekedt.
Vannak tájak, bekeretezetlen él? festményként függenek az emlékezetben. Ha el is t?nnek trükkös tolvajok által ideig-óráig, keresés nélkül a legváratlanabb id?ben bukkannak fel, érzékel?, de érzékelhetetlen szemkerekeken gurulva el?. Ám ha nosztalgiától vezérelve visszatérnénk a helyszínre, [… Tovább]
aszfalton gyerekrajz krétapor üzekedik széllel itt szíjjal nevelnek minket nem kenyérrel végülis mindegy megszárad rajtunk dühünk b?zl? kabátja és falatnyi hazát ejtünk csavargók piszkos batyujába
kék mintás boxerben vagy feszül a víz a kanyarban elvonulnak a felh?k hogy lebarníthasson a nap lábadra borulnak a féltékeny sugarak árnyékot sz?nek hasadra mert nem láthatják b?röd a karóra alatt boldog a szemüveg végre eltakarja [… Tovább]
Saját fotó Több, mint két hónapja megkeresett egy nyugdíjasklub vezet?je, hogy március elején elmennék-e hozzájuk egy találkozóra. Beírtam a naptárba a dátumot, s mondtam, hogy igen. Két héttel ezelőtt csöng a mobilom, hogy nem lehetne-e áttenni az [… Tovább]
2010. március 29-én életének 83. évében elhunyt Kass János grafikusm?vész, könyvillusztrátor; a Kossuth-díjas m?vész. A kétszeres Munkácsy Mihály-díjas, kiváló m?vészt, a Széchenyi Irodalmi és M?vészeti Akadémia tagját az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti, temetésér?l kés?bb intézkednek. [… Tovább]
Te is onnan jöttél csak, ahonnan én, ugyanazon úton szegődtél mellém. Egy perc kísér, egy Hold altat, egyformák vagyunk a Napnak. Bárhol kelünk, egy az imánk; Békét teremjen a világ, s majd, ha fekszünk, egy álmunk jő, abban [… Tovább]
Kérdés és a Kulcsmásoló 2010. December 15. 17:17 A Kérdés gyerek álmában se mert volna elképzelni ekkora el?nyt… soha az életben nem gondolta volna, hogy az Úr képes ekkora ajándékkal meglepni ?t. David Dawn lakáskulcsa a Kérdés gyerek [… Tovább]
Megszült egy nőnek nevezhető lény. Név, és bármi azonosítható adat nélkül. Lehet így, mert az élet a fontos, s hogy Te inkább kórházban szülessél, ne valahol borzalmak között leljünk csepp testedre. Ha egyáltalán megtaláljuk… Mert vigyázunk rád! [… Tovább]
Tar Sándor tiszteletére * A mi utcánk nem olyan régen még a város szélén volt. Kicsit régebben itt még város sem volt, csak néhány tanya és legelésző tehenek. Mostanság pedig már majdnem annyit kell menni a mi utcánktól a [… Tovább]
* Az időszakot a Mars-Jupiter együttállás határozza meg, e miatt az erre érzékeny lelki habitusú embereket időnként komor gondolatok gyötrik. Ezek általában azzal kapcsolatosak, hogy a közelmúltban sem örököltek nagyobb összeget. Ha nem figyelsz oda, ez akár dühöngéssé [… Tovább]
Nagymosás (Wash) Hét napig esett akkor júniusban a vihar, félig kint a tengeren forgolódott, mint egy kutya, amikor helyét keresi a rongysz?nyegen mi voltunk a sz?rében panaszkodó bolhák a nyolcadik napon, miel?tt felkelhettem [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!