Hónap: 2010 március

*   Felhők mögött örök éjszaka settenkedik, fények vesznek a semmibe, neuronok még járják útjaikat, még álmodik valamit a lélek, aztán eljön az utolsó pillanat. s oly könnyű lesz minden eldobva a gravitációt, testünk   kényszerzubbonyát levetve, szabaddá válva, elindulunk [… Tovább]

Elbújhatsz el?lemaz évek red?i közt,de megtalállak!– hiába fediklényed jótékonyárnyak –elárul mosolyod,szemed csillogása,egy árva sóhaj,lépteid nesze…,nem jutsz messzire,hisz’ megyekutánad…

Ma a kenyér beszél a kés sikong e földre születtél bűntelen vagy vétlen élned ősi jog egy morzsányi létben   barnában feketében   Még teremtő vágy vonz hogy hozzáférhess az örök csodához vess magot és arass késed legyen éles kenyered [… Tovább]

ismeretlen mind, mi el?ttem – mind, mi utánam – neked az.mir?l beszélgetünk? mondjad –beszédünk a beszédr?l szól,berendezzük azt a szobát,ahol kényelmes helyre ülszközelembe, érintésnyi,szó nélküli távolságunk,akár el is hagyhatjuk, jöjj.

  árnyékból jöttél  most rád esik a fény  már te árnyékolsz                                                                   árnyékban izzik  várakozik erőt gyűjt  a fény gyermeke    fényben füröszti  árnyékban takargatja  ringatja szépen    fényben születik  eltávozik árnyékban  keskeny pallón jár    árnyékom lettél  pedig [… Tovább]

Felh?k mögött örök éjszaka settenkedik,fények vesznek a semmibe,neuronok még járják útjaikat,még álmodik valamit a lélek,aztán eljön az utolsó pillanat.s oly könny? lesz mindeneldobva a gravitációt,testünk kényszerzubbonyát levetve,szabaddá válva, elindulunk a végtelen id?kbe. ———————————————————————————– próbájátok elhagyni a nével?ket, akár mondatszerkezet átrendezéssel!  [… Tovább]

Háztet?kre ásító fekete ?r, a kitátott szájban téglák a fogak, a romos ablakban egy kisfiú ül, megrepedt hangon egy dalt sír a huzat.   A mélység torkában fuldoklik az utca, éjsötét rongyok szétszórva az égen, horkol a város minden mocskos [… Tovább]

Csak egyszerű vagy, mint a fa, mint a kikelet illata, csak egyszerű vagy, mint a víz, mint számrendszerünkben a tíz, csak egyszerű vagy, mint a fű, mint levél zöldjén a derű, mint csönd egy röpke dallamon, mint vízcsöpp lassú ujjamon, [… Tovább]

Corinne Hofmann trilógiája nyomán Sejtelmek, majd az igazság órája érkezett. A Nő, ki halhatatlan anyának, később tüzes szeretőnek teremtetett az Úr kilencedikként választott havában.   Katartikus tánclépések nyomán, hol anyahormon helyett végre önmagát klónozta újjá a más, a gyermeki kapaszkodás, [… Tovább]

“sajnosvelem” – akartam mondani,mint ?szinteség, fuvallat és hideg,minek szeretnéd, hogyha igazolnakálmaidra furcsa ébredések, tüsszentésvagy megtörlöd szemed, és vége –“sajnosveled” – mondod akkor,mert így gondolunk mi egymásra,közös tartományunk a sajnálat,s nem derül ki, benne ki rekedt.

    Vannak tájak, bekeretezetlen él? festményként függenek az emlékezetben.   Ha el is t?nnek trükkös tolvajok által ideig-óráig, keresés nélkül a legváratlanabb id?ben bukkannak fel, érzékel?, de érzékelhetetlen szemkerekeken gurulva el?.   Ám ha nosztalgiától vezérelve visszatérnénk a helyszínre, [… Tovább]

aszfalton gyerekrajz krétapor üzekedik széllel itt szíjjal nevelnek minket nem kenyérrel   végülis mindegy megszárad rajtunk dühünk b?zl? kabátja és falatnyi hazát ejtünk csavargók piszkos batyujába

    Te is onnan jöttél csak, ahonnan én, ugyanazon úton szegődtél mellém. Egy perc kísér, egy Hold altat, egyformák vagyunk a Napnak. Bárhol kelünk, egy az imánk; Békét teremjen a világ, s majd, ha fekszünk, egy álmunk jő, abban [… Tovább]