Vers

Piszkozat

  Nálunk mindenki a halakban született, és visszahalt vagy hal el?bb-utóbb, de mit sem érdekel, mert pillanatra együtt bennem, s amíg én vagyok: elrendezve mind, ameddig én vagyok.                               Boldogságverset akartam, ennyi boldogult, ahogy tudott, mind meg – mér’ mondják, [… Tovább]

Vers

Batrachomyomachia

( Nőnapra )   Jövőm ébresztő hölgy, karodba temess, róttam elég utat,  jártányit szeress!   Módos részletekbe csorranó szód biceg, a csend mormol,  levegőd sejtemből viszed.   Itt marad nyomod, a hiány üzenete, sózott múltból sarjadó örökké Te.     [… Tovább]

Vers

In memoriam R.A.

vigyázat szabad vers Veled találtam meg a Semmit, amit azóta képtelen vagyok kiverni a fejemb?l… A világvégén az ember nem gondol semmire. Tökéletes zen.   És mi képesek voltunk eközben mazsolát enni és az arra bringázó fiúk seggét bámulni   [… Tovább]

Vers

Messzi kint

  Messzi kint         Messzi kint    Hol komisz szél kócol bogot hajamba, Múlattam sokszor a balkörm? id?t, Kenuval tépve távot, örvények közt botolva, Tartva csöppnyi fórom a viharfelh?k el?tt.     Messzi kint, Több hold lavíroz, attakot [… Tovább]

Vers

Ágyunk a Hold

Bíbor a mennybolt már elalélt árnyat akaszt rá földig a fény köd üli keblét vad paripán este van érett csend a világ harmatezüst tőr döfte le őt térden az éj most fordul a Föld   Jöjj ide drágám bújj gyönyörűm [… Tovább]

Humor

Történelmi rémálom

kisdobos képem * Amikor Árpád a Vereckei hágón át vezető utat többsávossá nyilvánította, akkor vonult be a köztudatba az Árpádsáv. Ez olyan népszerű lett, hogy sokáig nem is használták, mert nem volt rá szükség. Aztán a padlásról valaki csak előásta [… Tovább]

Vers

A képlet

Szerelmesnek lenni önmagadba önmagad keresni benne Szerelmes lenni belé Önmagadra lelve Önmagad találni benne Szerelmet keresve magadban ?t keresni magadba Szerelmet keresni benne.

Humor

Teremtés

*     — Angyalkák! Készen vagytok az állatok teremtésével? Te mit alkottál? — Én, Arkangyal, teremtettem egy nagyon hosszú nyakú állatot, úgy hívják zsiráf. — Jaj, már azt hittem nyakorján. De a zsiráf rendben. — Én pedig egy nagyon [… Tovább]

Egyéb

Szergej szilánkjai X. rész

* Óvodás Szergej     Szergej – a közhiedelemmel ellentétben – volt óvodás. És ugyancsak a közhiedelemmel ellentétben nem szalonna volt a jele. Szergej már óvodásnak is kicsit koravén lehetett, hiszen apellálva megbízhatóságára és felelősségtudatára a dadus néni egyszer megkérte, [… Tovább]

Novella

Csirip

Ez a megígért rázós, meredek írás Nagy Imre *5-ös remekével próbál nemes versenyre kelni. *           Irénke kalauznő volt, és a Fővárosi Autóbusz Üzemnél, ahol dolgozott Szűts kettő Irén néven kartotékolták. Kollégái és kolléganői valamint minden ismerőse azonban Csiripnek [… Tovább]

Novella

A nonkonformista

    Minden jó vívmány hamar elterjed globalizált világunkban, így, miután az öreg kontinens németalföldi országában hellyel-közzel ma is legális az eutanázia, képzeljük el, amint ez világméretűen és demokratikusan bárkinek alanyi jogon jár majd. Most épp egy másik országban vagyunk [… Tovább]

Vers

Otthon

  Megmásztam újra azt a dombot huszonév után, s csak álltam ott álomtalanul, hátam az öreg szélmalomnak vetve, olyan ismerős volt, és mégis idegen. Arc  a maga ráncaival, rajta sok dombtalan év.   A kengyeli temetőből jövök, s ez a [… Tovább]

Novella

Ferike

*           Egyedül ült a lesen. Holdfény ringatózott a dagonya ezüst tükrén, mögötte pityegve megszólalt egy éjszakára készülő madár. A tisztás túloldalán megzörrent az avar, aztán távolodtában egy őz riasztott. Mindez nem érdekelte most Dezsőt. Barátjára gondolt, [… Tovább]

Novella

Félúton

Sokáig nyomasztott ez az emlék. Kiírtam magamból, helyére kerültek a dolgok. Gondoltam megosztom veletek. *     Akkoriban pár hétig busszal jártam Pestre. Tanyán laktunk, három-négy kilométerre a buszmegállótól.  Öregecske Ladámmal mentem be a falu fehérebbik részéig, onnan már gyalogoltam. [… Tovább]

Vers

Jákob

Akkora mocsok vesz körül, s olyan széles az árok, Jákob ölében isten ül, s én lajtorjámra várok.   Nincs fogódzom se, meg minek lépdelnék fokról-fokra, ha az utolsó léceket még mindig Jákob fogja.   De állandóan visszadől, hiába döntöm égnek, [… Tovább]