Nap: 2010.03.24.

mikor az utolsótiszta gondolatis szertehull,s az ?rületváratlanul fészketrak agyamban,már nembízhatok semmásokban, semönmagamban,mikor száraz—————-lepkeszárnyak hullnak,———————belepve jöv?t,————————-ez eléggé maszatos kép (és nehezen követhet? gondolatilag)jelent és múltat,az agy nem több,mint képlékenylágy vel?,már homályos,fekete-fehérképeket semhív el?, csakvak sötétségterjed szerte-szét,s e furcsa lét————mérgez? vagy——————-ez állapot, [… Tovább]

Az elfojtott érzésekr?l, és bánatról… Ne nézz rám!!!   1.Ne nézz rám! Ne lásd mily könnyû vagyok.Kérgem ledôlt, és most lelkem elôl bujdosok! Ne aggódj! Légy csak ember, idegen.Ne kérdezz!Hagyj csak a fáradt köveken. 2.Ne nézz rám!Ne lásd, hogy ember [… Tovább]

Egy kicsit horrorisztikus történet, pár szóban elmesélve. Kopár utcák, néma falak. Sötét árnyak, tompa szavak.———–az árnyak és a szavak között nincs kapcsolódási pont. „Megveszel-e? Vagy a boltban marad?———Ha engem, akkor “maradok”   Éles játék, vérz? kések.———-vérz? kések? Fényre  vágynék, de [… Tovább]

Nem csak gyerekeknek   Morf… morf… – így a kis borz. Gondolkodik az ágyban, morfondíroz magában.   Morf… morf… – így a kis borz. Mi lenne, ha ma reggel iskolába nem menne?   Morf… morf… – így a kis borz. [… Tovább]

    Hemzseg a hangyaboly, nyüzsög a ciripnép, a Hang Vonósnégyes hangol még picinkét.   Húzzák a vonósok, szépen szól a banda, figyel a közönség minden apró hangra.   Tisztán zeng a cselló, kontrát húz a brácsa, táncol a hegedű, [… Tovább]

A megszakításos védekezés egyik esete   Úgy léptem ki ma is, mint máskor a reggelekbe, De az els? lépéseket bizonytalanul tettem meg, Indultam volna a szokott mederbe terelve, Lábam mégis másfele vitt. Jöttek velem szembe idegenek, Még sohasem láttam ?ket [… Tovább]

…ha egyszer rám nevetsz, én visszanevetek…     Ha egyszer felnövök, mondják, feln?tt leszek. Ha egyszer megnövök, felérem az eget! Ha egyszer rám nevetsz, én visszanevetek. Ha érz?n átkarolsz, én beleremegek. Ha majd vágyón kérlelsz, félek, tiéd leszek. Ha nálam [… Tovább]

Játssz velem Napsugár emelem a tétet eddig követtelek árnyék voltam csupán kevés az id?m adj végső elégtételt hadd legyek én a fény te meg legyél az árny

  Árrobbanások t?zerejébe rejlik az átok, a megélhetés kényszer? keresztje, ez épp elég, hogy kieressze gyilkos fullánkját csomóba kötve, -akárha vas- golyó görögne- elüsse aki teke- bábúnak állt. A fél világ ügyes játéknak veszi, s a többi? -rég vélem hallani- [… Tovább]

    a red?nyt   lehúzom     rám zuhan a csend      becézgetni kezdem       szavaiddal magam        de hiányod szétfolyik         hullámként testemen   mint akváriumi hal   tátogok   ablakod el?tt  

Úgy mentek el, mint fecskevillanás a halálosra kékült ősz egén, s nem ér véget a lélekzuhanás, csak legördül a szárnyakról a fény.  

“Amikor azt mondják műveim csemetéire, hogy utánzatok, akkor ezzel azt állítják, a teremtményeim nem a tieid, vér szerint. Merítkezni kell valamiből, hogy teljes valónkat fel tudjuk fedezni. Ez nem utánzat, hogy egy tőről fakadnak, Ádám és Évától származunk mind. Így [… Tovább]