Nap: 2010.03.31.

*   Felhők mögött örök éjszaka settenkedik, fények vesznek a semmibe, neuronok még járják útjaikat, még álmodik valamit a lélek, aztán eljön az utolsó pillanat. s oly könnyű lesz minden eldobva a gravitációt, testünk   kényszerzubbonyát levetve, szabaddá válva, elindulunk [… Tovább]

Elbújhatsz el?lemaz évek red?i közt,de megtalállak!– hiába fediklényed jótékonyárnyak –elárul mosolyod,szemed csillogása,egy árva sóhaj,lépteid nesze…,nem jutsz messzire,hisz’ megyekutánad…

Ma a kenyér beszél a kés sikong e földre születtél bűntelen vagy vétlen élned ősi jog egy morzsányi létben   barnában feketében   Még teremtő vágy vonz hogy hozzáférhess az örök csodához vess magot és arass késed legyen éles kenyered [… Tovább]

ismeretlen mind, mi el?ttem – mind, mi utánam – neked az.mir?l beszélgetünk? mondjad –beszédünk a beszédr?l szól,berendezzük azt a szobát,ahol kényelmes helyre ülszközelembe, érintésnyi,szó nélküli távolságunk,akár el is hagyhatjuk, jöjj.

  árnyékból jöttél  most rád esik a fény  már te árnyékolsz                                                                   árnyékban izzik  várakozik erőt gyűjt  a fény gyermeke    fényben füröszti  árnyékban takargatja  ringatja szépen    fényben születik  eltávozik árnyékban  keskeny pallón jár    árnyékom lettél  pedig [… Tovább]

Felh?k mögött örök éjszaka settenkedik,fények vesznek a semmibe,neuronok még járják útjaikat,még álmodik valamit a lélek,aztán eljön az utolsó pillanat.s oly könny? lesz mindeneldobva a gravitációt,testünk kényszerzubbonyát levetve,szabaddá válva, elindulunk a végtelen id?kbe. ———————————————————————————– próbájátok elhagyni a nével?ket, akár mondatszerkezet átrendezéssel!  [… Tovább]

Háztet?kre ásító fekete ?r, a kitátott szájban téglák a fogak, a romos ablakban egy kisfiú ül, megrepedt hangon egy dalt sír a huzat.   A mélység torkában fuldoklik az utca, éjsötét rongyok szétszórva az égen, horkol a város minden mocskos [… Tovább]

Csak egyszerű vagy, mint a fa, mint a kikelet illata, csak egyszerű vagy, mint a víz, mint számrendszerünkben a tíz, csak egyszerű vagy, mint a fű, mint levél zöldjén a derű, mint csönd egy röpke dallamon, mint vízcsöpp lassú ujjamon, [… Tovább]

Corinne Hofmann trilógiája nyomán Sejtelmek, majd az igazság órája érkezett. A Nő, ki halhatatlan anyának, később tüzes szeretőnek teremtetett az Úr kilencedikként választott havában.   Katartikus tánclépések nyomán, hol anyahormon helyett végre önmagát klónozta újjá a más, a gyermeki kapaszkodás, [… Tovább]