Túl sokan vagyunk, többé nem termel senki, csak minden századik, vagy inkább ezredik ember élheti túl mindezt. Éhesen és betegen bujkálunk, várva a halált. Ezt a cikket tanulságként írom, de inkább azért a pár falatért, melyet kapok érte, és túlélhetek [… Tovább]
„A metróalagutak már évtizedekkel ezelőtt beomlottak, elárasztotta a Duna, csodálatos édesvízi lagúnákká varázsolta a kietlen barlangokat. A víz alatti romok között rákok gyűjtögettek komótosan, kíváncsi kárászok kutatták a rejtett zugokat. Mohos kövein szerelmesek, életük alkonyán tűnődő öregek üldögéltek, csendjét legfeljebb [… Tovább]
Óvatosan körülnézett, semmi mozgás. Újra próbálkozott, bár fáradtnak érezte magát. Szinte már nem is volt kedve megszökni. Visszamegy a kuckójába — ábrándozott egy pillanatig —, ráfekszik a finom, puha porkolábra, és hajnalig nyugta lesz.* — Nagyúr, könyörgöm [… Tovább]
Történelmi kalandnovella egy XIV. századbeli parasztgyerekről, aki nem akar meghalni. “Vadak voltak, mint a csikaszok és ugyanolyan gyorsak is. Gondolkodás nélkül, ijesztő ordítással vetették magukat a fölényesen vigyorgó Úrfi felé, ki alig mozdult. Csak amennyit kellett. Az egyik férfi mégis [… Tovább]
Ilyenkor nagy hegyesen be szoktunk lovagolni a fogadóba, de úgy ám, mint akinek arany a potyadéka, és ott helyben kitalálunk valamit, hogy legyen ennivaló és szállás. Jó feje van hozzá a Vén Csi… Mizse uramnak. Ha néhanapján nem jutott eszébe [… Tovább]
A várost körülvevő magas falak megóvták a polgárokat a külső támadásoktól, a vasalt, erős tölgyfaajtók a helyi rablóktól. A főtéren sötétlő hamufolt, az utolsó máglya maradványa pedig jelezte: vannak, akik vigyázzák az emberek lelkét. * Hideg szél [… Tovább]
Ijedten rebbentek fel a templom tetején tollászkodó madarak, mikor a félrevert harang kongása megtörte a csendet. Nem t?zhöz riasztott, nem is halottért szólt. Félelmet kelt? hangja ezúttal az Úr haragját hirdette. Favágók, parasztok lakták az Északi Kárpátok ?srengetegének szélén megbúvó [… Tovább]
/Részlet/ * Ijedten rebbentek fel a templom tetején tollászkodó madarak, mikor a félrevert harang kongása megtörte a csendet. Nem tűzhöz riasztott, nem is halottért szólt. Félelmet keltő hangja ezúttal az Úr haragját hirdette. Favágók, parasztok lakták az [… Tovább]
Rossz, aki rosszra gondol!* — Kicsit még… Várj! Ne! Nem ide kellene, de ha gondolod… Ott maradt a kezem! Meg is fájdult egy kicsit. Hrghrm! Így már jobb, de csak óvatosan, nehogy… — Szerintem pedig ott [… Tovább]
Léteznek iszonyú csendpillanatok. Az orvos, aki túl nagy levegőt vesz, hogy elmondja, és ekkor te már tudod. Amikor a kocsid elé került őz rád néz, vagy a temetésen az anya, amint felpillant a koporsóról.* Kívül hamu, beljebb félig elégett [… Tovább]
