Vers

Félelem

Szívembenez a félelem,mint jégveremfagyasztja megéletem ésösszes álmom, mely———–Nem igazán jó a felütés sem,– úgy érzem ———————de itt különösen kihajlik a versjár nekem, hogy——————-az ívb?l, közhellyé gyöngülve le…valóra váljon.———————–Te nem érted!Számodra idegenaz érzés: ez acsend, mi bennembékét teremt,hogy mégélni tudjakpár végtelennekt?n? [… Tovább]

Vers

Nyitány

Szív zendül,gong kondul,lég enyhül,nap hosszul. Szó indul,hanginger,látványos,léghenger. Képkocka, villogva,tovaszáll,boszorka. Lány vár rám,nád hátán,márványk?,szép látvány. Szétszálló,táncerd?,rád váró,tekerg?. Csupa szép, csupa szív,tavasz van, minket hív.

Vers

tikkadmer

idéz?jelesen írtam eddig – azért t?nt el a cím: “tikkadmer” harmincéves kamaszvagyok, tikkadókövér, anyám szeret,apámat meg énszeretném, de miér’,hogy aki nincs, csakazt kedveli szivünk,tán nem is a szívszeret, de agyunk lel-kesül; hiányunkbólépítjük fel mármajdnem magunk, mégseleljük, mire miénkreményünk: itt vagyunk.

Vers

üvegpohárban…

  üvegpohárban tiszta víz vagyok mégis körmeim alatt begy?lnek  a csillagok   magamra csukom az ajtót ne jöjjön senki kigombolt magányom felzokog bennem ilyen volt megszületni  

Vers

Vágyódó

Lennék neked tejben a méz,  vagy szél, ami követ, ha boltba mész, lennék neked ananászlé, rostos, vagy a neked eladó boltos, lennék palacknyi fínom óbor, mikor haza érsz a boltból, s lennék kanapé! Bársony, vagy h?vös b?r, kire a fárad [… Tovább]

Vers

kentavilág

kizökkent a világ,ideálomat benne találni tán –azt mégse kéne,de bökken?tlenüle léghuzatbólodébb, azért se, nem;ha már itt vagyok,és b?nnel kelleneminderre válasz,elfogadás, ébrenlegább, hogy egyszeréltem – úgy hívják ezt –hát legyen, mi meg-volt-van-lesz; szolgájaés ura vagyok:bens?m és köpenyem.  

vegyes

Megtévedt fest?

Hová lett az értelem? Mit festhetne két kezem… A vászon most elém áll még mindig fehéren vár… E matt világban élve nem gondolok sok festékre… A szürke tán az dominál Ecsetem már vízben áll lassan elfonnyadt amióta várakozásban maradt… Kilátástalan [… Tovább]

vegyes

Üldözött

Vesztébe rohan az üldözött… Nyomában a pusztító sereg El?tte a nyílt, határtalan tenger… Isten tudja hova legyen De ellenség martalékaként ne vesszen S mégis valahogy elérje A nyugalom lágy szell?je… Hogy leül egy fa tövébe S a nagy lélegzetet kieressze [… Tovább]

Vers

Küszöbön ülve

*      Habár, a főszálak sárga élét majszolom, beletörve, zöldet nyögve, Ábrándokban tán múlik a fájdalom, téli álmoktól meggyötörve, Az emberek, akár a fák, nem egyformák, kérgükben, mind más Isten parancsol, S mi ölel körbe, lélekbe törve, ím jelenség, [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Elfut az id?

Elfut az id? kezedb?l,s az éjszaka sötét világakúszik rád.Fénytelen szemekkel meredsz a semmibe.Pörög a múlt,fakult-karcos képekhangtalan, néma filmen.Amit látsz értelmetlen. Pörög a film véget nem ér?n.Vársz a szalagvég csattogó hangjára, mikor lefut az orsóról,vágysza mindent temet?,hallgató magányba. ————————————————–   Kedves Imre, számtalanszor [… Tovább]

Vers

Tavasz-váró

Virágruhába öltözik –ne fázzon gyönge teste márNap fényével fésülködik –lágyan simít zilált haján Agyon gyötörte ?t a télmegtépve fájó tagjaitMa végre madárdal zenélmegénekelve álmait  

Vers

Aludj

A világ is csak vánszorog. Ez nem vád és nem erény. Az útirány miatt szorong Isten nyitott tenyerén.   Hordja régi bűneinket, az örök visszatérőt, busás vágyat elénk hintett csak álmokat ígérőt.   Földbe vájtak rögeszméje: az élet annyi kárt [… Tovább]

Vers

Elég

Nézz meg jól! Eső se hull rám, kitér az eb, viszi a szél mind a szemetet, az utca másik oldalára. Fordul a lóden szárnya, vagy, ha már késő, a földet szántja tekintetünk. Együtt megyünk, külön, szégyenünkbe zárva. Feslett múltunk rétegeit [… Tovább]

Humor

Lobó

*         A férfit Lobónak hívták. Vad volt és szabad, óriási motorkerékpárjával járta a világot. Ő volt az országutak magányos vándora, kit mindenki csodált és irigyelt. Egyszer egy gyönyörű, verőfényes napon megismerte Amált, a szőke démont. Innen [… Tovább]

Egyéb

Kézcsók

…egy egészen rendkívüli asszony születésnapjára.      Nem azért, mert nem tudnék hosszasan, részletekbe menően írni arról az estéről, egyszerűen csak másról szól ez a történet.   Maga a kép; karácsonyeste. Hatalmas hó, vágom a fát az erdei házikómnál. Nagyon [… Tovább]

Egyéb

Szergej szilánkjai XI. rész

* Szergej ordít     a kocsiban. És hülyének nézik. Hmmm… Szergej tizenéve budapesti lakos. S mint ilyen számtalan túlélési technikát dolgozott ki arra, hogy elviselje a több órás ücsörgést a forgalomban. Ezekre a túléléséi technikákra Szergejnek nincs szüksége Hercegszántón, [… Tovább]

Vers

Télkirály

Bár zúg a szél, s a tél kevély, de végül elsiet a zord király, mert érzi már: itt győzni nem lehet.   A napsugár már űzi el a sötét felleget, a szél dalol, és táncra kér egy pattanó rügyet.  

Vers

A rúzs beszél

benedvesített arcom issza a krémet mint én szavaid szerelmes rózsalovag rúzsozom szám lassan ken?dik a lágy krém szét ajkaimon rudacska simítása vörösl? kéj miközben rád gondolok várom a pillanatot mikor megérzed illatom gyöngyöz? homlokú mosolygó szerelmes aura ölel helyetted tudom [… Tovább]

Vers

Imafüzér

Honom immáron végképp összeszorított térkép, nyelvében sérthetetlen, csatára vértezetlen, bejárom százszor mégis Bakonyát, Vértesét is, rónáit, erdős zöldjét, parlagát, szántott földjét, vigyázom, őrzöm, féltem, a pórusait érzem, s ha más esélye nincsen, irgalmazza az isten, és óvja minden ellen ökölbe [… Tovább]

Vers

Visszahullva

Kincseket őrzünk a lemenő nap szélén,csak ülünk, nem szólunk, ma nem mozdul bennünk a lélegzet.Lábaink az őrült mélybe lógnak,síró fák csupasz ághegyein széthull a fény az utolsó dalban.Körülöttünk lombtalan éjeketváltják a zöldillatú nappalok,együtt féljük az idegen holnapot. Alattunk a világ [… Tovább]

Vers

Téltöredék

Az a megmagyarázhatatlan meleg februári szél! – Soha nem fáztam így…   Töviskoszorút raktam hajnali halomba – illóolajként a fékezetlen tűzre.   Lassan raktam, ahogy malomban őrölni szokás – az égiek molnára tudván megpihent…   Így ért hajnal – ott rekedt [… Tovább]

Vers

Álom feketében

*     Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít, mocskos sikátorban botladozom, rémálom ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít, s halált lehel a föld is, a szemétben találom magam – rám untak – odavetettek, betakartak néhány rongyos emlékkel, [… Tovább]

Vers

Elmaradt ölelés

  Kihűlt a téli táj, a folyón fagysziget, a csontkemény parton zsibbad a hóhideg.   Csikordul a páncél, mozdul a jég széle, összekapaszkodna a túlpart két vége.   Magányos fagytestük érintésre vágyik, álmodják, hogy egymást öleli a másik.   S [… Tovább]

Vers

A látóhoz

Simon Miklós: Látó Hogy lehetsz látó, ha nem ?rzöd a csillagot a t?z oszlopán?   Megszárad a lobogás, behódolnak az eretnekek.   A remény meggy?rt szövetére nem terítheted az eget, elveszted a jelek igazi tartalmát, a lehetetlen ereje messzire taszított. [… Tovább]