Thököly Vajk : Küszöbön ülve

*

 

  

Habár, a főszálak sárga élét majszolom,

beletörve, zöldet nyögve,

Ábrándokban tán múlik a fájdalom,

téli álmoktól meggyötörve,

Az emberek, akár a fák, nem egyformák,

kérgükben, mind más Isten parancsol,

S mi ölel körbe, lélekbe törve, ím jelenség,

a nem fogadott áldás, átokká alakul,

Bár úgy néz ki, minden felhőtlen felettem,

csak az Úr van ott, a Nap, a Hold, meg a csillagok,

Előrelátó vagyok, optimista, jósolok,

és csak gödörből-gödörbe huppanok,

Szürke ecsetes a táj mely dajkál,

földem sem versekről kuntyorog,

Én meg, kinek száraz maghajat tétetett,

a küszöbön ülve hallgatok.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk