Furuglyás René : Üldözött

Vesztébe rohan az üldözött…

Nyomában a pusztító sereg

El?tte a nyílt, határtalan tenger…

Isten tudja hova legyen

De ellenség martalékaként ne vesszen

S mégis valahogy elérje

A nyugalom lágy szell?je…

Hogy leül egy fa tövébe

S a nagy lélegzetet kieressze

A világba a semmibe…

 

Nem éltél míg nem volt miért

Nem féltél míg nem volt mit?l…

Most mégis jobb lenne

Ha nem kéne élned…

Egy ilyen földért tenned venned

Mondtam…az üldözött

Vesztébe rohan…

S hogy válasszon az úszás

vagy harc között…

A kérdés el?tte lepereg gyorsan…

 

Úszik fulladásig de nem marad ottan

Te is felméred helyzeted nyomban

S csak úszol míg energiád van…

Nem maradhatsz ebben az országban

Saját néped ?z ki… át a tengeren

Azt hitted úgy vélted

Ezt nem éled meg sosem…

Most mégis ott a tenger el?tted

Ússz mert ha nem, belekergetnek…

Ha átúszol ezt mind megérted…

—————————————————-

Ez egy kissé túl hazafias-mozgalmár vers, vannak benne jó sorok, amit azonnal elront az utána következ?. Picit hosszú, talán nagy ívet akartál befutni vele, rövidebben, egyszer?bben jobban szólna…

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )