Vesztébe rohan az üldözött…
Nyomában a pusztító sereg
El?tte a nyílt, határtalan tenger…
Isten tudja hova legyen
De ellenség martalékaként ne vesszen
S mégis valahogy elérje
A nyugalom lágy szell?je…
Hogy leül egy fa tövébe
S a nagy lélegzetet kieressze
A világba a semmibe…
Nem éltél míg nem volt miért
Nem féltél míg nem volt mit?l…
Most mégis jobb lenne
Ha nem kéne élned…
Egy ilyen földért tenned venned
Mondtam…az üldözött
Vesztébe rohan…
S hogy válasszon az úszás
vagy harc között…
A kérdés el?tte lepereg gyorsan…
Úszik fulladásig de nem marad ottan
Te is felméred helyzeted nyomban
S csak úszol míg energiád van…
Nem maradhatsz ebben az országban
Saját néped ?z ki… át a tengeren
Azt hitted úgy vélted
Ezt nem éled meg sosem…
Most mégis ott a tenger el?tted
Ússz mert ha nem, belekergetnek…
Ha átúszol ezt mind megérted…
—————————————————-
Ez egy kissé túl hazafias-mozgalmár vers, vannak benne jó sorok, amit azonnal elront az utána következ?. Picit hosszú, talán nagy ívet akartál befutni vele, rövidebben, egyszer?bben jobban szólna…
Legutóbbi módosítás: 2010.03.11. @ 18:13 :: Furuglyás René