Vers

Devonban

  Magasztalt a lantod engem, frontra vitt, s feláldozott, éhes lelkem ágyra szállt, megszült itt, ott eldobott.   Nem futok, hogy sarkamra lépj, nem szívom az életet, befogom a számat is,  ha megölsz újra éledek.   Átrágom a tegnap testét, [… Tovább]

Egyéb

Utolsó fény-kép?

    Gyönyör?en lebarnulok. Gondolom. Matracom ring a Balatonon. Leveszem bikinim fels? részét. Túlságosan eltávolodtam a parttól? Olajban fürd? izzadságcseppek lubickolnak. A lábam a vízbe ér. Halkan. Kábul a Nap. Felállok. Még soha nem mertem fejest ugrani. Feszül a lábam. [… Tovább]

Vers

Végtelen idő

– Az idő felfoghatatlan módon végtelen, halott homokszemek peregnek. Megállítanám, de béna kezem, a lehetetlen is megtörténve múlik el. Tegnap-ma-holnap, befon az idő, s, hogy mégis győzz felette, csapj bele! Fájni fog? Talán, de nem számít, a múlt-idő vére folyik [… Tovább]

Vers

Számvetés

    Ha kilátásaimra nézek be kell lássam, sz?kösek a lehet?ségek.   Nem sirám ez. Éltem a múlt század els? és második felében.   S tíz évet az új évezredb?l! Hajam fehérül… De függetlenül ett?l,   meg-megcsókolja a múzsa homlokom, [… Tovább]

Novella

Magasföldszint 9.

*        A lakók besötétített, huzattal enyhített szobákban, frissen felmosott konyhákban üdítőkkel, fagylaltokkal kínálták egymást, így védekezve a kánikula ellen.      Nyári forróság perzselte hetek óta a házat, ahogy azt, a sötétítő függöny nélküli ablakot is. A nap [… Tovább]

Vers

Hiába már!

Túl sokáig vártam a tavaszra! Belesajdultam a sok hóviharba! Hiába jössz már, csodás tavasz!Sötét gondfelh?k takarják el?lem fényeid’Bár annyira vártalak – nem nyújthatsz vigasztLelkem kiölte bel?lem hiú reményeid   Mit sem ér a Nap – csupán megéget!Belém forrasztja gyilkos névjegyétPár [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 19-20.

* 19.   Az év végére Európa nagy része felszabadult a náci iga alól, de Magyarországon még javában dúlt a nyilas terror. Senkit sem kíméltek, akik nyíltan szembe mertek szállni a rendszerrel. Bajcsy Zsilinszky Endrét, és Kiss János altábornagyot a [… Tovább]

Vers

Látlak

Ahogy örülsz, ahogy élsz: mosolygó napjaid sorát. Miként ?szülsz, ahogy lépsz: utadnak kavargó porát: “?rült” táncodat járod – nem érhet földet a lábod! – Égj! Míg nem leszel hamu! Visong a végtelen kapu.

Vers

szivárvány

    hintáztam a szivárványon lenéztem a világra alattam a föld, a mező minden fája, virága   magas hegyek, toronyházak barátok mind alattam hiába a nagy szivárvány csak egyedül maradtam   mikor a Nap felöltötte az éjszaka-palástot megtudtam, hogy jobb, [… Tovább]

Vers

Aprócskák

METAMORFÓZIS   Reszket? árnyak karjába d?lten ringat az égi zöld selyem palást bódult testem eggyé vált a földdel belém ereszti gyökerét a hárs     HAJNAL   Álmos bakfis még a hajnal karomba d?l kócos hajjal tüzet hoz ölében a [… Tovább]

Vers

Lenni

Vak akarok lenniÍzt és szagot nem ismer?Érzéketlen akarok lenniSüket erd?kerül?Kezetlen lábatlan tudatVegetáló húscafatÖrökké bennem kutatFélek hogy úgy maradt Olajos tó vagyokKorom rokkant ideáljábaBeleesett keres?Üveglapon keresztül látniElmenni seggüket rázvaKormot orrba szívóZacskót inhaláló ha bár csakSzemedet nézem nem kell hogy lássam Piros párna [… Tovább]

Kisregény

A Nagy Alma megmentése – IV. fejezet

 A Mathers-ügy     2010. December 3. 2:45   Igen… A New York-i  rend?rkapitányság! A város legrondább, legelhagyatottabb és legrosszabb állapottal rendelkez? épülete. Graffitik díszítik az épület mindhárom emeletének falát és még sorolhatnám az egyéb küls? hibákat, de feleslegesnek tartom, [… Tovább]

Novella

Fájront

*     Ment volna már mindenki, hiszen két hete nem voltak otthon, és végre jött a háromnapos ünnep. Csak toporogtak reggel óta, és persze nem ment a munka sem, Isten verte nap volt. Délután már inkább csak ültek a [… Tovább]

Vers

kopár

úgy hittem, ha nagy sokáraa sok fáraráül pár percnyi tavasz,bágyadt-sárga arcom végrezöld lesz és arany,és kivirágzikmindkét szemem… de odvas karomra nem jönnekkönnyed hangúkék madarak,a tél addig nyúzta, mígletörte hajamat; −s már homlokomatnem csiklandozzák rügyek.

Vers

Békaedzés

  Béka Vencel – úszóedző, nála tanul minden kezdő. Medencében sok kis poronty egymás hegyén-hátán tolong.   Vencel oktat békaugrást, helyes légzést, szinkronúszást. –Hogyha fújom ezt a sípot, húzzátok a béka-csíkot! –   Ki erre tart, ki meg arra, egyik [… Tovább]

Vers

Lázrózsák arcodon

*     Lázrózsák égnek arcodon, szemedben könyörög a fájdalom, mozdul kezed, de fáradtan öledbe ejted, érzed, már nincs mit tenned. Az idő kíméletlen monoton ütemben lép tovább, útja végtelen s itt hagy minket útszéli szemétnek kiket a felejtés rögei [… Tovább]

Vers

Pillanat

  Csak a pillanat, mi épp úgy mutat, Semmibe libben? pókfonal pillanat, Ablaknál verg?d? pillanat, Keresve épp kiutat, Kába k?falak, poros belváros, Mímeli az ébert, – az Álmos, Mint a pillanat, mi kézr?l – kézre ad, Most is itt egy [… Tovább]