Csak a pillanat, mi épp úgy mutat,
Semmibe libben? pókfonal pillanat,
Ablaknál verg?d? pillanat,
Keresve épp kiutat,
Kába k?falak, poros belváros,
Mímeli az ébert, – az Álmos,
Mint a pillanat, mi kézr?l – kézre ad,
Most is itt egy épp elhalad,
Pislogok, – Úgy marad,
Amint épp múlik a következ?,
A kapuban felejtett csók,
Mégegyszer ölelkez?,
Gallért?rt pillanat,
Elfordít kulcsokat,
Kiles, – letörli páraarcomat,
Felejthet? pillanat,
Mint árnyakat,
Ejt sötét vattái közé,
Az alkonyat,
Millió pillanatból összeállt,
Gyorsvonat visz tovább,
Ablakaiból tudni a többet,
S lenni ett?l még ostobább,
Te sem látod a pillanatot,
Egyedül, üresen kongani,
Ahogy dél üti a nagyharangot,
Nem látod egymagamban,
Hogyan állok,
és szólítom meg önmagam,
Mert menni kell,
És még annyi utca van,
Mind hangból összeállt szó,
Menni kell! – érteni a pillanatot,
Ahogy lovak értik a szíjabrakot,
Öltöm magamra nyájas arcom,
Üresre mert mellkasomból,
Könyököl ki szorongó kudarcom,
Taszítok magamon,
Hajtó és jószág,
Egy a hangom,
Én a Rend vagyok!
Bárcsak visszahívnál,
Bárcsak nem az a pillanat,
Körömmel kapart k? alatt,
Bennrekedt arcomat látná,
A könyörület,
És mégis büszke maradhatnék,
Vagy már az sem kell,
Csak egy pillanat,
Hogy változzék,
Mi most így maradt,
Én várlak Pillanat!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.21. @ 05:41 :: Molnár Zsolt
