Vers

Este 11 felé

  Hajlatok és ívek a dombok között hullámokat ölel a test barna idomain fekete kontúrok hegyesednek párosan magányosan simulnak tenyerembe ujjaim szorítják szítják benned a tüzet olthatatlan illatod árad körbevesz ringatón ringatón altatna becézve csillámokat kergetnek érintéseink az égbe szökken [… Tovább]

Vers

Metamorfózis

Cirógató kamasz volt az este ölelő vad suhanc az éj egy Csillag gyémántbársony teste kelyhe melegével érlelt ringatott dajkált fülembe csókolta ne félj   s a hajnal férfivé lett

Vers

Rutin

  Gyakoroltál már hunyt szemmel halált? Érezted, hogy zárt kalitkában csapkod az életed? Láttad a fekete képeket? smered az érzést, annyira tudom.   Gyakoroltál már nyílt szemmel életet? Bámultál fényeket, mint akváriumban a díszhalak, miközben ajkad üvegre tapadt? Ismered az [… Tovább]

Vers

nyadni — sem

elszunny… — semmi több,de érteni – mire,és eztán tétlen,kérdezéstelen, csaksóváran figyela tárgy bel?lem; vád:olyan világ lett –több, mi megoldatlan,és félelembentelten itthagyott, mertodébb vagyok már,utánam kést hagyok:arcodra villan –felelj, te hol hagyott.

Vers

Galambos kedvben

    felébredek felhúzom a red?nyt kihajolok az ablakon s a tavasz csak úgy mint diszkóban a srác mellém könyököl   nap aranyszalagján galambok hintáznak emberek sietnek bogarak a f?ben folyik a tavasz testemben a vágy mint ereszb?l es?   [… Tovább]

Elbeszélés

A mosolygó oroszlán esete

Már megint egy Graumauser történet. Akinek tettszettek az előzőek olvassák el. A széplelkű hölgyeket óva intem, bele se nézzenek!*     Mikor Graumauser úr kosarat kapott a Szép Zsuzsától, nem esett túlságosan kétségbe. Hányatott életében (és önöknek elárulhatom, Graumauser úr [… Tovább]

Vers

Theatre Globe

Köd gomolyog a Themze fel?l,unottan harapja London piszkos városát,huppanva zúdul be a piactéri katlanba,átugorva a Globe szinház kid?lt kapuját.Elhalt itt már a szó, nincs más csak pusztulás,nincs már nevetés, könny, mulatság, kacagás,csak a jó lelkek ?rzik a víg esték emlékét.Kopott [… Tovább]

Elbeszélés

Csövifater

Van amit már nem lehet épp ésszel kibírni. Néha furcsa megoldásokat szül az élet. Valamennyit igazítottam rajta         A vedlett vakolatú falak lassan elmaradtak a támolyogva botorkáló alak mellett. Mikor a régóta sóvárgott cél közelébe ért, fegyelmezte [… Tovább]

Elbeszélés

A Remete 1.rész

Szeretettel ajánlom Kertész Zsoltnak Egyiptom imádatunk közös nevezője miatt. Ez egy régi írásom. A második részét nem is merem egyelőre átírás nélkül feltenni *   „Ha az ember életébe a szenvedély későn jön el, nehezebb feladnia. Azok, akik későn találkoznak [… Tovább]

Egyéb

Emlékfoszlányok II.

  Sok mindent el kellene magamban rendezni, a képeket, a hangulatokat, a gondolatokat, amelyek megmaradtak az elmúlt id?b?l, túlmutatnak önmagukon, vagyis rajtam. Mindez jól hangzik, de felveti a kérdést, milyen tanulsággal szolgálnak ezek az emlékek? Ami az embernek rossz közérzetet, [… Tovább]

Egyéb

Szergej szilánkjai XII. rész

* Súlyos, életveszélyes sérülés   Szergej egy írást olvas. Olyat, amilyet még soha. Olyat, mi felkavarja és rettenetesen az elevenjébe vág. Szergej úgy olvassa az írást, mint ahogy filmet néz, vagy zenét hallgat. Teljes szívvel, odaadással, hogy értse minden mozzanatát, [… Tovább]

Novella

Messziről jött ember…

Lámpalázas hangon, megszeppenten a rá váró intellektuális túlsúly okozta szégyentől, a lebőgéstől rettegve, zaklatottan hívott fel friss diplomás barátom. – Képzeld – mondta – férjhez megy az anyósom. – Örülj neki öregem, legalább kevesebbet látod, főleg ha nem a szomszédba [… Tovább]

Novella

Lóf… és társai

Van aki pontokkal jelöli, van aki hüm-hüm-el, van aki tudományos elnevezés mögé rejti. Lássuk ebben a témában Samuka véleményét. 🙂      Samuka nem volt az a gyermek, akiben az idióta feln?ttek megfelel? rituális játékszerre lelnek. Például aki, ha számára [… Tovább]

Vers

Cicababa

    A fejeden haj nő, lábujjadon köröm. Kettő közé nőtt az, mi számomra öröm!   Szeretem, ha nézel, szeretem, ha hallgatsz. Amíg meg nem szólalsz, pont addig maradhatsz!

Novella

Miért, Uram?

Amikor méltatlan az isten *       Sok nemzedékkel ezelőtt kezdődött. Sokszínű, gazdag életünk volt hajdanán. Sok faj békés közössége, kik szerették és óvták egymást. Erősek és gyengék, törtetők és esendők, mindenkinek volt helye a világban. Dolgoztunk, boldogultunk, ki [… Tovább]

Elbeszélés

Fogyó méltóság – 1.

Fúdd el a lámpát… *       A cselédszoba ablaka messze világított a késő estében. Jani az inas lenézett a kúria ablakából, látta a platánfa széles árnyékot vet a sétányra, s az árnyék mögül kilépett a méltóságos úr, kezében [… Tovább]

Vers

Murphy törvénye

Murphy törvénye   Hát persze hogy késik a vonat, amin utazni akarok, hát persze hogy esik az es?, mikor napozni akarok. Hát persze hogy az ablak zárja nem bír ki egy telet, hát persze hogy a forró vasat megfogja a [… Tovább]

Vers

Bús magyar ló

A Holló pályázat “futottak még” kategóriájához Látom, megszolgáltad magad árnyékát, féltve hűtött fűszálak közti csended, a mára már gyenge, s szinte fájó harapást, mivel Mester – kezében ecsettel – illetett.   Nap vetette árnyad még jóízűn tépi vihar előtt üzent [… Tovább]

Vers

gokvannak

több dolgok vannak,egy közülük akárlehetnék én is,akár egy csigaházlehetne lakom,nem bonyolítom már,majd csak megoldom:gondolathoz a fejlegyen csak méltó,elhúz gyomor, a szív;bonyolít a fej –mér’ legyek egyszer?,ha innen nézem,nem is oly nagyszer?.