Kovács György : Bús magyar ló

A Holló pályázat “futottak még” kategóriájához

Látom, megszolgáltad magad árnyékát,

féltve hűtött fűszálak közti csended,

a mára már gyenge, s szinte fájó harapást,

mivel Mester – kezében ecsettel – illetett.

 

Nap vetette árnyad még jóízűn tépi

vihar előtt üzent utolsó fűszálait,

enni már nem eszel, időd múltba mereng

pajkos csikókorod féktelen vigaszán.

 

Megszépült már a gyűlölt kanálisparti út,

anyád kocsija mellé fogva, a tengerivel

rakott kínzó súlyú számtalan forduló alatt,

hol férfivé lettél  – pedig csak ő húzott

 

összeszorított foggal, sziken szikrázó

patával, fél szemmel mégis féltőn

mosolyogva… mi neked, a gyermeknek

szólt, űzve kínt legnagyobb titokban.

 

Aztán a híd, mi volt vagy kilenclyukú

pálinka gőz, ünnep, vásári pengőrengeteg,

mire a kupec megpödörte bajszát, csikóból

csődörré váltál, ekkor láttad utoljára anyád.

 

Feszítve állsz, a méltóság végtelen pányván

tartásod múltad, jelened ekén veszett erőd

búcsúzásként szerelmes filmed pereg, mikor

a deres kancával font sörényed közös gyönyört…

 

 

De reggel jő, megáll érted kocsi. Kérded

hová e pompa, s miért nem elébe fognak?

A vihar pedig már üzent, vesztőhely illatún

mosolyogj, hogy anyád tenné: Bús magyar ló!

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/