Vers

da a kobalt kloridhoz

  Kezd? vegyészként hogy szerettelek! Veled színeztük a szilikagélt Amelynek rózsaszínbe hajló kristályai Az id? múlását jelezték De néhány órás szárítás után Újra kék lett, pompás ibolyakék   Titráltam én, és nem is keveset A színátcsapást jelz? indikátor Leggyakrabban a [… Tovább]

Humor

Bóti töpörtyű

* Bóti töpörtyű, Jocó mongya, hogy így nézek ki. Szőrösen, mint a bóti töpörtyű. Na igen, elfelejtettem beretválkoznyi. Máshun van nekem az eszem járása, húz a fejem össze meg vissza.   Mostanság mögnéztünk egy filmet az ecsémmel. Az vót a [… Tovább]

Vers

Az Egyszeríróhoz

? egyszer írt a porba; ez az ? neve, és eltörölte –mi azóta is szeretnénk megtudni: mit, és írjuk;elemezzük aztán, mit is írtunk; s mert írva van,oly moccanatlan már, törölhetetlen, ez már van;lefordítjuk annyi nyelvre, mind miénk, mi olvasókis szinte [… Tovább]

vegyes

Trambulémia

a  neon hippi  fényfeltáró triporter lapátra tette magát tettetve a te túlzásaidban úszó sz?retlen szempárod mélyébe d?lve elt?n?dtem a kékbe a zöldbe  hogy én vagyok e az ölyv  és te nyúl vagy és nincs üreg se másik világ csak kockába fagyott vér meg gömbbe dermedt lehelet buborék  hogy a végzet asszonya sodorja fával f?vel csalva fülledt erotikája a világnak inkább  pállott mára na már most van ki áll kiáll mindamellett hogy beállna inkább  pórázra kötöttük ne félj bár elszabadultan repülsz mint a fény pedig rá is hat a gravitáció eltorzultunk a világhoz eléggé most már  eljött az id? hogy tudd mogyoró mellettt mi tartalmaz Istent 

Vers

Dido dala

Egy kis mitológia… Lángol a t?z – pernye cikázik a szélben –Gondolatom – dombot idéz – feketében…Látványán – Didóként mosolyogtam a t?zbeLágy hamuként hull’tam h?tlen szeret?mre Bús emlék – megszabadulni nem enged –Szellemem él, s így Aeneasra derengekMiközben égek – [… Tovább]

Levél

Levél barátnőmnek

Az ébrenlét, a valóság néha olyan álomszerű… * Drága, kedves Marcsikám!   Attól tartok, ma nem tudunk személyesen találkozni és csevegni. Írok tehát néked és tudatom is távolmaradásom okát.  Reggel, amikor felébredtem, magam is meglepődtem. Felültem, de nem az ágyamban, [… Tovább]

Vers

Találkozásra várva

    Gyomrom helyén egy kockakő van. Nyelvem egy száraz rongydarab. Térdem remeg, és űzött szívem kétszázat ver egy perc alatt…   Szemeim előtt táncra keltek házak, a fák, a villamos. Úgy telnek percek, másodpercek, hogy már az EEG-m lapos. [… Tovább]

vegyes

Tél végi töredék

Patinás égbolt festékébe mártva Tél végi töredékes jégtábla-képek Múltba merülnek ezüstösen végleg Fehér leplét a föld levedlette mára. Kibontott haját megrázza a napfény Loccsanva száll a fekete pocsolyába Föld nedvét lassan fölnyalni vágyja Sziklahasadékból csurran jég-telér. Kedvünk inaiban tavasz vére [… Tovább]

Vers

MESEVÁROSBAN JÁRTAM

Igaz, hogy csak álmomban. 🙂   Meseváros olyan város, lakossága éppen páros. Soha nincs ott gonosz id?, nem kopik el az új cip?. Ott a kútból nem víz folyik, mindig ehetsz sok-sok csokit és a torkod sosem fájdul, tudás hullik [… Tovább]

Vers

Gombozás

Nagy, kék palásttal borult rám az ég, míg a lágy homokba vájtam fél könyékig, az ujjaim kapartak, húzva föl-le, s lyuk gömbölyült az épp ökölnyi körbe, a terep várt – mi nem okoztunk gondot, már begyűjtöttünk jó maroknyi gombot, rossz [… Tovább]

Novella

A két vén vadponty

*   Józsi, a pontymatuzsálem alig úszott a határtól úgy egy folyó-kilométert, mikor felkapta a fejét és izgatottan szippantgatott a vízben. Bőrbajsza csak úgy remegett az örömtől, és fényesen csillogtak a zöld halszemei. Orrával megbökdöste a mellette szuszogó barátja kövér [… Tovább]

Vers

Temettelek

    Valahányszor látlak, csak áltatom magam. Ha hangod hallhatom, a titka nyugtatómba van. Míg érintésed élvezem, nagyobb a baj, mint hittem én, csókod ízét, hogyha érzem; Szaladjatok az orvosért!   Bőröd illatával altatom magam, a párna könnyes – álmod [… Tovább]