Nagy Zsuzsanna Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Zsuzsanna
7 év 5 komment

Hűlő vulkánban néma utórengés,
valami fémesen merev hidegség
bolyong a tikkadt holdkráteren árván:
kietlen szívek álmatag lapályán.

Öldösi lelkem bárgyú, egykedvű csend,
hiány bámészkodik, hol a revue band
játszott szép, girlandon ringó dallamot;
elszállt a dal, fagyott szívvel ballagok.

Nem dühöngős ez a balga szívború,
az öreg ördög is lankadt, szomorú;
kis lépésben, szinte alig közeleg,
kajántalanul néz, nem is hízeleg.

Elvonultak már a hangos széptevők,
porban hevernek az árva dobverők,
mintha háború utáni szürke csend –
készülődne egy végtelen lassú rend.

 

7 év 4 komment

 

 

 

Önmagába-kárhozó lélek,
ki nem érinthettelek téged,
álmomban futottam szűz réteken.
Kergetőzni veled a fényben,
hogy húsba marjon az élet –
rést ütni szándékoztam szíveden.

Naponta miattad vedlek,
tusakodom, hogy tetsszek,
egy égre gombolt csillag vagyok:
fényeskedhessem csak néked,
könnyem görgetem a szélnek, –
te voltál, kiért élek s tán halok.

Fényből font fohászt teregetek,
hiányodba belebetegedek,
futok a szerelem istenéhez.
Részeg lettem magányomtól,
itt térdeplek káromkodón, –
kincseimre vak lettem érted.

Szívréseimen már régen
felszippantottam a lényed –
lélek-mély öblömben ringattalak.
Tükrében láthatod az arcod,
visszhangként hallhatod a hangod –
álmokba feledtelek magamnak.

11 év 3 komment

Patinás égbolt festékébe mártva
Tél végi töredékes jégtábla-képek
Múltba merülnek ezüstösen végleg
Fehér leplét a föld levedlette mára.

Kibontott haját megrázza a napfény
Loccsanva száll a fekete pocsolyába
Föld nedvét lassan fölnyalni vágyja
Sziklahasadékból csurran jég-telér.

Kedvünk inaiban tavasz vére lüktet
Röppen a szell? szárnyat rebegtetve
Kékségével az ég mindent kitüntet

Szürke tél-színek végleg elmerülnek
Lila virágok búkat feledtetve
Zöld-hasadással szárukba szökkennek.

Nagy Zsuzsanna Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.