Hűlő vulkánban néma utórengés,
valami fémesen merev hidegség
bolyong a tikkadt holdkráteren árván:
kietlen szívek álmatag lapályán.
Öldösi lelkem bárgyú, egykedvű csend,
hiány bámészkodik, hol a revue band
játszott szép, girlandon ringó dallamot;
elszállt a dal, fagyott szívvel ballagok.
Nem dühöngős ez a balga szívború,
az öreg ördög is lankadt, szomorú;
kis lépésben, szinte alig közeleg,
kajántalanul néz, nem is hízeleg.
Elvonultak már a hangos széptevők,
porban hevernek az árva dobverők,
mintha háború utáni szürke csend –
készülődne egy végtelen lassú rend.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.31. @ 13:37 :: Nagy Zsuzsanna
