Vers

Lassú feledés

  Olyan ez a világ, felhőkről ledobált kacathalom, megunt érzések, eltépett levelek, hátoldalukon hazug üzenetek. Néha sötétben feledésvihar, áttetsző hajnali vörös, megkondult ébredés. Olyan ez a világ, mint egy rossz álom után a lassú feledés…    

Mese

Erdei vigadalom

    Erdőszélén áll a bál, ezer tücsök muzsikál. Róka járja rókatáncot, fácánkakas a fácánost.   Maci billeg lassú polkát, vaddisznók a csárdást ropják. A nyuszik is keringőznek, közbe-közbe kergetőznek.   Palotást jár negyven szarka. Jaj, de billeg mindnek farka! [… Tovább]

Vers

Kettétört

  Ölelj!           Ölellek. Menj! – maradj velem.           Karom feléd emelem, hisz tudod, mit érzek.           Testem fázik nélküled. Csókolj!           Csókollak. Ajkamon ég az ajkad,           Az első érintés, itt van, édes, hamis zárszava.           Szívem őrzi a [… Tovább]

Vers

Vonattal messzire

Hamar sötétedik, négy óra sincs. Kint egy cigány játszik kopott hegedűjén, lassú, altató dallamot. Bádogdobot ver egy gyerek, kiabál hozzá valamit. Nem értem.   Nem értem, hova sietnek az emberek. Körülöttük ezernyi kincs, mint a tenger. Sok-sok elfeledett ember. Nagy [… Tovább]

Vers

Firkász

Olyan sok év telt el, mégis hiányzol. foszló kép maradt csak utánad, firkász, ahogy kitárt karral, nevetve vibrálsz, a múltidő pillanat-rabságában, valahol.    Csak te tudod, mi értelme a szónak, miért találom, amit írsz vonzónak, varázsod új dimenzióba repít, még [… Tovább]

Vers

ÚJ

ÍRKA     FEJEMBEN ÉPP PÁROLOG AZ IMÉNTI ÁLMOM: FELEMELKEDEM MINDENEKFÖLÉ, AMIKOR SZERETNÉM, CSAK EGY CSODACSIZMA KELL ÉS JÓL ÍVELT NEKIVESELKEDÉS, S AKKOR HOPP, MÁR FENT IS VAGYOK, OTT, AHOL AKAROK.   AZÉRT MÉG A FÖLD IS KÖZEL, ÉS NEM [… Tovább]

Vers

– imamalom –

Fotó – tulpa.lapunk.hu       Túl tág a pirkadat, átözönlik rajta most a fény – a lábam rest a ténykedésre, ám az egyre éhesebb nap tőlem száz csodát remél. Legyen meg hát az óhaja, elé vetem imámmal minden képzetem, [… Tovább]

Vers

Dér – fényes fákon

  Ha  ezüst hajú tündérek lábukat lógatják a dér-fényes fákon, s csillagokat csábít mosolyra  a gyermeki szívekből rajzó  betlehemi ének, gyertyák és mécsesek lángja hamvasszon el minden vétket.   Ha a büszke bércekre fehér-bojtos sapkákat próbálgat a gyantába mártózott éj, [… Tovább]

Karcolat

Decemberi történet

Szinte így történt!         A lelkes, a diákokért tenni akaró tanárnő, Borbála az iskolaigazgató részéről csak kicsinyes gáncsoskodással találkozott. Többi kollégái értetlenül, s kissé aggodalmaskodva figyelték kettejük párbaját. Nem volt kétséges, hogy tanulói körében megnyilvánuló népszerűsége is [… Tovább]

Vers

Háttérben most is (képtelenül)

                                                    Feléd: ez annyit tesz, mint tőled.                                                     A rezonanciák homlokegyenest harmóniája.                                                     Hiábavaló hanyatt-homlok támadásaim.                                                     Idegen égtájak felé — hiány-számban, rokon-időben.                                                     Az épület átellenes szárnyain egymásba nyíló ajtók.                                                     Miközben feléd, addig tőled.                                                     Egyre lehetetlenülőbb.                                                                                                                   [… Tovább]

Adoma

Éles kanyar ( versella )

    Menésre ösztökélte lábait. Már megfogant a gondolat talajt talált… Elindult kedves kópék és nedves booperek mentén, a sűrű, combközépig érő szarban. Kesergesen vonszolta maga után azt a terhes és nyomasztóan nehéz dolgot, amelyről régebben így nyilatkozott: –         Ez [… Tovább]

Vers

Varjúles

mint a titanic csontváza olyan kopaszok a fák is vasváz karjaik a szélben majd testes hó eget szakít hogy ezer varjú beférjen * távolabbra néz az ablak hol dérrel csipkézett a fű fekete kandúrtalp azon  komótosan haza ballag * kezeimben a [… Tovább]