Bambàn figyelem az &e
telt test mögé
gyerekraj búvik fülledten
sötét- ősz szálak közt
égre tárt szemmel
verslábakon billeg
nap mint nap egy-egy elcsigázott éjjeli vonatozásban
a szavak tüzével mozdonyt indítva
a női talány sóvár szemérmetlensége.
ELFELEJTEM BEHÚZNI A FÉKET
A SZÁMON LEHELLETET LÁTOK
FÜSTÖLÖGNI ELLŐTTEM
CSAK HIDEGEB
Magam leszek tükröd párás homálya,
átélem a levegő simulását mélységes
rezdüléseiden át,
visszhangot ver tüdőmben
az ütemes lég.
Minden lelkek sóhaja voltál.
Ezért születtem veled, és általad…
végtelen csúcsokra emelsz újra, meg újra,
ahogy hullámzik tüdőd
erekkel átszőtt labirintusa.
Néhanap mikor nincs tér körülöttem,
és elfogy a lélegzetvételnyi erőm
rád gondolok, mélyen magamba vésve
azt az első, végtelen leheletet.
a félelmetes árnyaimat legbelül
a konokságomat fejetlenségemben
a tisztaságomat szűzien őrködve
a gyalázatomat rontásomon felül
vigalmamat a szenvedély kapuján
könnyemet egy csüngő fűz árnyában
siralmamat mély fekete keresztfán
napjaimat az órák rohamában
emlékeim mosódó képeit
a szeretet negédes illatát
a csalódás megszégyenült perceit
és hajam hullámzó vonalát..
egy tollpihe szárnyalás
épp csak megtorpan puhán
aztán nincs sehol sem
elviszi hátán a szél.
a félelmetes árnyaimat legbelül
a konokságomat fejetlenségemben
a tisztaságomat szűzien őrködve
a gyalázatomat rontásomon felül
senki sem lesz Istennek teremtve- mondá az Úr
senki sem lesz a másik fölé emelve- mondá az Úr
ma fekete lombot hullat
az égi fenyő
s&o
https://www.youtube.com/watch?v=zf2aIVKp1OY
Szentek Napja
Halkan csendben elibénk sorakoznak
eleink a sz&
