ma már nem kérdezem merre vagy azt sem mivel töltötted a napod már nem rejtőzöm álarc mögé ha barátok kérdeznek felőled már nem figyelem az időt percek órák újra rám nevetnek már nem számolom a napokat amik ölelésed nélkül [… Tovább]
Köszöntsük hát Őt, ki életünket adta, ki értünk álmait talán mind feladta. … és megszülettem, ahogy reám pillantott, új álmokat szőtt, amint karjában tartott. Drága Anyukám! Oly sok mindent mondanék, arany kosárban Neked, gyémántot hoznék. Lehoznám az égről mind [… Tovább]
Műértő szemmel nézek a világba, műalkotásnak tartom az életet, műbírálat ért már ezer felől, műbölcseletet hallok a bölcstől. Műértelemmel figyelem a szót, műszempillám megrebegtetem, művészien játszom az okost, műkörömmel az asztalt kopogtatom. Műveltség ma már mérföldkő, műveletlen siratja a holnapot, [… Tovább]
A kezemben kristálypoharat tartok, a mögöttem lévő évre gondolok. Az emlékek viharként törnek elő, a hópelyhek helyett esik az eső. Az elmúlt évben sok mindent megértünk, míg újévből, óévbe öregedtünk. Fogadalmakat itt-ott betartottuk, de volt olyan, másfelé fordítottuk. [… Tovább]
Szilveszter éjjelén ezer fogadalom, <p
Vannak napok, mit el nem felejtünk, mosolyt csal arcunkra vagy k&o
Laci haragos, mert a hadnagy nem vitte magával a börtönkórházba. Gázt ad… éles sikoly… egy kiscicát mentett ki az autója alól. A kórház portáján a szállítok virágokat raknak le. Tamara lemegy a portára a terápiás kellékekért… Márta néni bemegy Rékához. [… Tovább]
Egyszer régen azt mondta a jó anyám: „Gyermekem látom szerelmes vagy, sose <p
Szilvi boldogan sétál, vesz egy cserép flamingót. A virágboltos száz szál színes virágból készít koszorút. Az elhaltnak nem volt senkije, úgy dönt, elmegy a temetésére. Léna magukra hagyja Rékát és Márta nénit. Léna rájön, valóban szabadságra kellene mennie. A magnószalagot [… Tovább]
A fiúcska apja kezét fogta, hívta magával felfedező útra. Apukája nagyokat sóhajtozott, sűrű berekbe ő nem kí
