ma már nem kérdezem merre vagy
azt sem mivel töltötted a napod
már nem rejtőzöm álarc mögé
ha barátok kérdeznek felőled
már nem figyelem az időt
percek órák újra rám nevetnek
már nem számolom a napokat
amik ölelésed nélkül telnek
már nem vonz a titkos gondolat
nem csalogat az ismerős illat
már nem ver hangosan a szívem
ha egy autó suhan mellettem
már nem gondolok a régmúltra
a meg nem élt hazug napokra
már nem álmodok közös jövőt
mivelhogy jelenünk sem volt soha
már nem figyelem mondandót
a semmit mondó üres szavakat
már nem keresem az okokat
nem kutatom hol rontottuk el
már nem járok lehajtott fejjel
élvezem a fényt ameddig ragyog
már nem látja más a bánatom
mit csalárdságod nekem okozott
már nem keresem azt az érzést
amiért hittem… élni érdemes
már nem félem az ismeretlent
a holnapra már bátran figyelek
már nem félem a sötétséget
éjszakában a csillag utat mutat
már nem kívánok lehetetlent
csak szolid csendes boldog életet
már nem várok semmilyen csodát
az út előttünk rég kétfelé vált
már nem akarok bezárkózni
tegnapi álmokat eltagadni
már nem jössz felém tárt karokkal
csókjaid rég nem égetik ajkam
már nem lapozom fel a naptárt
nem keresek bejegyzést… zokogva
már nem csillog könnytől a szemem
amikor álomra hajtom fejem
ma már nem küzdök értünk
feléd búcsút intek… Isten veled
Legutóbbi módosítás: 2023.05.18. @ 09:34 :: Serfőző Attila
