Vers

Közben

    Nem egy nyelvet beszélünk, én csakis a színtiszta igazi vagyok, megmondom, ami nyomja a gyomrom környékét, mellettem ne maradjon kérdés, nem vagyok haragos, tényleg. Ha haragszom, vajon könnyít-e a hanton, mára ennyi volt a lényeg: kényelmetlen, műszálas találkozás [… Tovább]

Karcolat

Nem vagy ember!…

      Hazafelé tartottam a boltból, a liter tejet a kezemben szorítva elértem a közeli vendéglátó ipari egységet, az igencsak népszerűnek számító kocsmát. Egy férfi — nálam másfél fejjel alacsonyabb, negyvenes éveiben járó, alkoholszagban fürdő, felém közeledett. Integetett és [… Tovább]

Vers

Zajzenész

Mottó:Ha a zene szex, akkor Merzbow a pornográfia   lehet hogy a dadaizmus és szürrealizmus után Isten mint Merzbow1 szintén zajzenész lett és élvezi ha a teremtés törékeny hangszerén – mint a kompromisszumok nélküli pornográfiában fűrészhangon hörög fel egy húr [… Tovább]

Vers

Nézd…

    megmutatnám a Hold körül tekergő csillagok fényében magam. Szemed nyitnod sem kell, elég, ha tenyered rásimítod arcomra és az élek mentén alvó csöndben gyengéd tűz leszek.

vegyes

Egy gondolat

  Pompás úti célt Ábrázol a képzelet, Partot érni… A gondolat vezet, Yukon folyón evez.   A szél táncra kér, Rohannak az órák, A barátok együtt Nevetnek, Kedves mosoly, A napsugár átölel.    

Vers

Színe és visszája

      Körtefa, kiragadt folyó, sebes sodrással mellette. Jelenségem ott látható ideiglenesen elmentve.   Egy érthetetlen nyári kép, mikor odakint hull a hó. Van valahol, valamiként egy mindig visszajátszható   örökromlásból kitalált villanás. Lehullott levél, emlékeztetni rá a fát: [… Tovább]

Példázat

Lődörgő mosógépben

      Bámulja a nagy semmit. Úgy lóg mellette az üresség, mint egy jó nagy nehéz, rozsdás fémfüggöny. Meggörnyedt a háta. Azelőtt azt képzelte magáról, hogy minél nagyobb a füle és mennél többet vakarja, tépi a statisztikán ide-odamozgó tendenciákat, [… Tovább]

Novella

Kései jácintok

      Kint ült a kertben egy mohától bolyhos régi padon. A hajnal lassan közeledett, legalábbis Váradi Csongor így érezte. Talán másfél órája gubbasztott itt és csak bámulta az égboltot, amely lusta gyermekként nem akarta lehúzni magáról a takaróját. [… Tovább]

Vers

de jó is lenne

          szemeid villanó fények és én csüngök rajta mint égi kötélen várva a csillag-zuhanásra mint ígéret a parazsas  nyárban bár lennék húszéves de jó is lenne csillagként feszülnék föléd az egekbe  

Vers

Diófa ágán ülök

Diófa ágán ülök, fülembe tapsolnak a levelek, úgy fúj a szél, mintha félne, nem fújhat eleget. Billegek, mint szitakötő a nád tetején, néha belém kap a szél, így szeptember elején.     A forróság sárga levélbe csomagolva halkan lehull, s [… Tovább]

Vers

Rímek csak párosan

a nappali homályon némán áthatolnak     téli napsütés alig érzékelhető sugarak a nappali homályon némán áthatolnak csak a szél zúg járművek tüdeje szuszog felettünk függönyt lebbentenek az ablakok   árvácskák vacognak dér üli az ágyást a tél erőlködik már [… Tovább]

Vers

Körbe zárt idő

Konvertált idő, tér, hangtalan hídperem, benne rejted sorsod, mi színre színt terem.       Körbe zárt idő,  puha, fehér tapasz, lét-kökény hűség, robot verem apaszt.   Surran cseppje csendben, villog még szívtükör, monoton sorban ásít néhány szobor, pöröl.   [… Tovább]