A felemelkedő redőny halk zajok között kínálja tág terét lelkednek. Rám köszönő halott alakként vágtatsz bele a csöndbe, míg kint egy ázott boríték sikít egy teleírt levélért az esős aszfalton, nem érti, miért nincs. Én sem. Hozd be. Bent, fa [… Tovább]
Még mindigvágyokmegállíthatatlanszívednekkitárt ablakánfüggöny lenni,selymemmel szélbe kapaszkodva, lebbenve simogatnikitárulkozóvilágod,de most azeléd sodródógyengéd csillagokkalnemversenyezhetek…hisz félrehúznál, hogy lásd őket,s a szobád emlékek szőttepókhálói között,csak összegyűrvereszketnékegymagam.
Szem-tükrönvisszaverődőelakadt lélegzet,lágyan nyílónedves ajkak,„mégis” némaság,széttárulkozókarok között,érintés nélkülhozzám csapódóveled hozott szél,belém futókacagás… jöttél.
Ezüst szálakat szőttél rám, hajnalokat, Napot, éjeket, édes, aranyló mézed, hová szállingózó szöszök közé lelked is oda ragadt. – ezt a „hova szállingózó” részt ( kiemeltem ) nem nagyon értem. Karakteres vers. De ez a mézes, szállingózó gondolat nem igazán [… Tovább]
Érintésedvillámok táncát járjabőröm csendes parazsánott, hol elfelejtettmesszeségek dalolnak,s az ég felé röppenő vonalak menténújra láng lobban;tüzében lehullik az időgöndör hulláma,tengert rajzol az éjres csillagokat.Nézd a vállam!Engedem.
Elejtettszavakon születő rianások mentén még kapaszkodok,s az eljövő leesésigfélek, nem tudommegélni a megérkezést.Ezer pillanatvarázsa lengi körüla közeli föld-illat gyengekéj-fájdalmát, álcázvamagát létnek,de a törés-előjelhalált ígér. Tűnődöm, vajonmennyi mámor-fuvallatkörülöleléseváratja még az elmúlást, s fogadbetűkre tört eskütaz elejtett szavakból születővégnek …. tűnődöm,s közben már zuhanok. [… Tovább]
Mint szél a meztelen fák zilált ágát úgy tép a tegnap s a holnap, belém vájt perceinek körme alól vért, s húst adok egy elejtett szónak. Mint megfestett arcú bohóc a kiürült nézőtér előtt nevetésből őrület lázában [… Tovább]
Várni a végtelen csendes ábrázatátfénylő szemek hangtalan meséjétvárni a koromsötét égre meredvecsillagok jöttének csilingelő léptétárva szóban rejlő sóhajt adó reménytvárni egy dallamotéltet simító zenét bár jönne márés rajzolna mosolyt megkövült arcomrabár jönne s válaszolna az elveszett hangokrameleggel ölelne adna bársonnyal bélelt álmots [… Tovább]
Ha az idő nem futna oly gyorsantalán elmesélhetném a perceket,mit gyászosan suttogó álom helyettaz ágy szélén ülve töltöttem.Talán megértenéd félelmemahogy kezed keresem a gyűrött,verejtékben úszó lepedőnde helyette az árnyak érintenek.Aranyszív dobban bennem,s a szétfoszló mellhártya szálaicsontomra tekeredve kötöznekmíg [… Tovább]
Vajon mi ez az érzés ? Milyen Isten sétál végig az idegszálakon, egymás után festve nehéz lábnyomait a szívre ? A lélek rohanva siet utána, hogy lemossa a rátapadt színeket. Mert nehéz. Nehéz az emlékek fehér árnyékában küzdeni a sötéttel. [… Tovább]
