Vajdics Krisztina Szerző
Vezetéknév
Vajdics
Keresztnév
Krisztina
3 hónap 5 hozzászólás

A hangszer kattogva, zörögve félt, a kotta lapját elfújta a szél, elhagyta egymást fekete, fehér, a zongora sírva lihegte: elég! A kéz nem értette, hogy szól a nem, zihálva követte, izzadva csent néma harmóniát az ördögi zajba. Lázas akkordok röppentek, [… Tovább]

8 hónap 4 hozzászólás

Szinte láttam, ahogy bólint egyet lila pamutsapkájában és remegő kézzel búcsút int…  A temető körül finom szellő fújdogált, amikor odaértünk. A koporsót még nem hozták be a ravatalozóba, így várakoznunk kellett. Keresztapám fáradtnak, gondterheltnek látszott, sok mindent intézhetett azokban a [… Tovább]

2 év 9 hozzászólás

Kovács Beatrix rajzára Nézd csak, ott a vörös macska! A Szaturnusz körülkapta! Körülkapta, nem csoda! A Szaturnusz nem ostoba, megunta bús magányát, felhozta a nagy égre, körbe-körbe csalogatta, a bolygók szívörömére.   Cili cica suhan, s hopp, fényes öve hullahopp! [… Tovább]

2 év 8 hozzászólás

Kovács Beatrix rajzára Zsiráfunknak szerencsére, nyaka nyúlik messzeségbe, emiatt mindent meglát,  az ő neve: Zsolt zsiráf.   Apró füle folyton fülel, palánk sarkán mindig figyel, szája széle mosolyog, pöttyös farka imbolyog.   „Zsiráf Panna kedves nekem.” Ezt gondolja most csendesen.  [… Tovább]

2 év 8 hozzászólás

…decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó! Szállingózik kint a hó, bent, melegben, esti fényben, édes sütit ropogtatva, ajándékot szorongatva, decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó!   Karácsonyfa, csillogó, rajta ring ezüst dió, arany fényű szaloncukor, fehér [… Tovább]

2 év 14 hozzászólás

“Poligráf” Elhagyott.  Persze, nekem már nem kellene! Nem érdekel! Csak az e-mailjeit nézegetem, valahogy rászoktam. Azelőtt sem titkolt előttem semmit, akkor most miért?          Egy éjszaka végre találok valamit, egy képet. Hogy ki fotózhatta és mikor, azt nem tudom, de [… Tovább]

2 év 6 hozzászólás

A házaló kicsi, görnyedt alakja mindennap feltűnt a kisvárosban.    Lábát kissé kifelé fordítva, kacsázva járt, kezében fekete aktatáska, félrefésült haja, barna öltönye megnyerő külsővel ruházta volna fel, de szája széle mosoly közben felemásan görbült, ajka baloldalon valahogy kissé keskenyebbnek [… Tovább]

2 év 11 hozzászólás

Egyet érzett csak, valami nagyon ismerős, forró érzést valahol a mellkasában, meg a szíve körül.   Endre bácsi egészen közel húzta a székét az ablakhoz és nézelődött. Így szokta meg, mindig így tett ilyentájt ebéd után, miután szív és vérnyomásgyógyszereit [… Tovább]

Ihlet nélkül
3 év Nincs Komment

fehér papír, fehér, mintha tejjel írtam volna vagy csak… gondoltam egyet és álmod

3 év 4 hozzászólás

Esteledett. Lassan elcsendesült a ház, a körúton csak néhány autó zúgását lehetett hallani…     Esteledett. Lassan elcsendesült a kisváros szívében magasló négyemeletes téglaház, a körúton csak néhány autó zúgását lehetett hallani, egyre kevesebb fény derengett az ablakokban, a sarki [… Tovább]

Vajdics Krisztina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.