A hangszer kattogva, zörögve félt, a kotta lapját elfújta a szél, elhagyta egymást fekete, fehér, a zongora sírva lihegte: elég! A kéz nem értette, hogy szól a nem, zihálva követte, izzadva csent néma harmóniát az ördögi zajba. Lázas akkordok röppentek, [… Tovább]
Szinte láttam, ahogy bólint egyet lila pamutsapkájában és remegő kézzel búcsút int… A temető körül finom szellő fújdogált, amikor odaértünk. A koporsót még nem hozták be a ravatalozóba, így várakoznunk kellett. Keresztapám fáradtnak, gondterheltnek látszott, sok mindent intézhetett azokban a [… Tovább]
Kovács Beatrix rajzára Nézd csak, ott a vörös macska! A Szaturnusz körülkapta! Körülkapta, nem csoda! A Szaturnusz nem ostoba, megunta bús magányát, felhozta a nagy égre, körbe-körbe csalogatta, a bolygók szívörömére. Cili cica suhan, s hopp, fényes öve hullahopp! [… Tovább]
Kovács Beatrix rajzára Zsiráfunknak szerencsére, nyaka nyúlik messzeségbe, emiatt mindent meglát, az ő neve: Zsolt zsiráf. Apró füle folyton fülel, palánk sarkán mindig figyel, szája széle mosolyog, pöttyös farka imbolyog. „Zsiráf Panna kedves nekem.” Ezt gondolja most csendesen. [… Tovább]
…decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó! Szállingózik kint a hó, bent, melegben, esti fényben, édes sütit ropogtatva, ajándékot szorongatva, decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó! Karácsonyfa, csillogó, rajta ring ezüst dió, arany fényű szaloncukor, fehér [… Tovább]
„Poligráf” Elhagyott. Persze, nekem már nem kellene! Nem érdekel! Csak az e-mailjeit nézegetem, valahogy rászoktam. Azelőtt sem titkolt előttem semmit, akkor most miért? Egy éjszaka végre találok valamit, egy képet. Hogy ki fotózhatta és mikor, azt nem tudom, de [… Tovább]
A házaló kicsi, görnyedt alakja mindennap feltűnt a kisvárosban. Lábát kissé kifelé fordítva, kacsázva járt, kezében fekete aktatáska, félrefésült haja, barna öltönye megnyerő külsővel ruházta volna fel, de szája széle mosoly közben felemásan görbült, ajka baloldalon valahogy kissé keskenyebbnek [… Tovább]
Egyet érzett csak, valami nagyon ismerős, forró érzést valahol a mellkasában, meg a szíve körül. Endre bácsi egészen közel húzta a székét az ablakhoz és nézelődött. Így szokta meg, mindig így tett ilyentájt ebéd után, miután szív és vérnyomásgyógyszereit [… Tovább]
fehér papír, fehér, mintha tejjel írtam volna vagy csak… gondoltam egyet és álmod
Esteledett. Lassan elcsendesült a ház, a körúton csak néhány autó zúgását lehetett hallani… Esteledett. Lassan elcsendesült a kisváros szívében magasló négyemeletes téglaház, a körúton csak néhány autó zúgását lehetett hallani, egyre kevesebb fény derengett az ablakokban, a sarki [… Tovább]
